Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

lakom. " (BIBLIA. Számok könyve. 5.2.). A betegség tüneteire is találhatunk utalásokat az Ószövetségben: „Akin lepraszerű betegség jelentkezik, azt a paphoz kell vinni. A pap vizsgálja meg, és ha a bőrön sápadt duzzadást talál, a bőr elszíntelenedésével és fekélyes tünettel, akkor az idült lepra a bőrön. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ne tartsa megfigyelés alatt, mivel kétségtelenül tisztátalan. De ha a lepra ellepi a bőrt, a betegség egészen befödi, s elterjed a fejétől a lábáig, ahová csak néz a pap; a pap vizsgálja meg a beteget, és ha megállapítja, hogy a kiütés elborítja az egész testet, nyilvánítsa a beteget tisztának. Ha egészen fehérré vált, akkor tiszta. De ha egy napon fekély jelenik meg rajta, tisztátalanná válik. A pap nézze meg a fekélyt, és nyilvánítsa tisztátalannak: a fekély tisztátalan, mivel leprából keletkezett. De ha a fekély elfehéredik, az ember keresse fel a papot, s ha ez megállapítja, hogy a seb elfehéredett, nyilvánítsa a beteget tisztának: valóban tiszta. Ha valakinek a bőrén kelevény jelentkezik, amely begyógyult, de a kelés helyén fehéres duzzadás, vagy rózsaszínes fénylő folt marad, mutassa meg magát a papnak. Ez vizsgálja meg, és ha megállapítja a bőr nyilvánvaló besüppedését, és a szőr elszíntelenedését, a pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak. Ez a leprának olyan esete, amely a kelevényben terjed. Ha a pap a vizsgálat során sem a bőr elszíntelenedését, sem a bőr besüppedését nem tapasztalja, hanem csak a halvány sebet, tartsa a beteget hét napig vesztegzár alatt, s akkor nyilvánítsa tisztátalannak, ha a betegség valóban elterjedt a bőr alatt, mert a lepra esete áll fenn. Ha a fénylő folt megmarad, de nem terjed tovább, ez akkor csak betokosodott kelevény: a pap nyilvánítsa tisztának (az embert). Ha valakinek a bőrén gyulladás keletkezik, s ha a gyulladáson fekély jelenik meg, továbbá fénylő, rózsaszínes vagy fehéres folt, a pap vizsgálja meg. Ha észreveszi a szőr elszíntelenedését és a foltnak nyilvánvaló behúzódását a bőrön, akkor a gyulladásban lepra terjed tovább. A pap nyilvánítsa (az embert) tisztátalannak, mivel leprás. " (BIBLIA. Kivonulás könyve. 13.9-13. 25.). A leírások alapján úgy tűnik, hogy maga a betegség az Ószövetség keletkezésének, illetve a benne tárgyalt történelmi események idején általánosan elterjedt volt a mai Közel-Keleten. A kora középkori Bizáncról tudjuk, hogy leprakórháza az Aranyszarv-öböl partján helyezkedett el. Alapítója egy Zótikos nevű szerzetes volt, aki Constantius császár (337-361) idején halt vértanúhalált.

4 A korabeli Bizánci népegészségügyi szempontból nem4 Cedrenus az 594 körüli időszakról az alábbi beszámolót adja: „A 13. uralkodási esztendőben Bizánc elővárosában szörnyszülöttek jöttek világra: egy gyermek négy lábbal és egy másik két fejjel. Azt mondják, hogy nem jelent jót a városoknak, ha ilyenek születnek bennük. A császár megszüntette Priskas fővezérséget, és Petrost saját testvérét tette meg a római hadsereg fővezérévé. ... Ugyanebben az. évben a császár ... felépítette Hérion területén a leprabeteg öregek bőkezűen ellátott kórházát, amely Szent Zótikos nevét viseli; ezt ugyanis fából lévén a tetőzete a