Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

A betegség kórokozója a Mycobacterium leprae, vagyis a tuberculosis kórokozójával rokon baktérium." A rendszertanilag az Actinomycetales rendjébe, a Mycobacteriacae családjába tartozó baktérium. A kórokozó szinte kizárólag az emberben mutatható ki. Sajátossága, hogy a szaporodáshoz szükséges ideális hőmérsékletet elsősorban az emberi bőrfelületén találja meg. A betegség terjedésének egyetlen módja van, az emberről emberre terjedő út, de pontosan nem lehet a fertőzés módját meghatározni. Elsősorban az orrváladékával nagy mennyiségben baktériumot ürítő lepromás beteg a terjesztő. Ugyancsak terjedhet a kórokozó baktériumokban gazdag bőrön keresztül is. A betegség terjedését nagyban könnyítheti az életmód, a táplálkozási szokás is. Fontos szempont a betegség terjedése szempontjából, hogy csak akkor válik fertőzővé a Mycobacterium leprae, amikor már a test felszínén egyértelmű jegyek is feltűnnek, azaz a fertőződött, de még tünetmentes egyén nem fertőző. A kór elsősorban olyan környezetben terjed el, ahol az átlagosnál nagyobb a népsűrűség, ahol tehát a baktériumok és vírusok könnyebben átkerülnek egyik élő szervezetből a másikba. A tömeges megbetegedéseket okozó kórokozók terjedésének kiváló terepei lehettek az ókortól kezdve kialakuló városok. Mindezek alapján a lepra elsősorban ún. civilizációs betegségnek tekinthető. Már a Bibliában is többször, több helyen olvashatunk a lepráról. Az Újszövetségben három evangélium (Máté, Márk és Lukács) is tartalmaz kisebb szövegrészeket a leprásokra vonatkozóan.

3 Ennél azonban sokkal több és részletesebb feljegyzés maradt meg a lepráról az Ószövetségben (Királyok II. könyve, 5.1.-5.11, Kivonulás könyve, 13.9-13.25, Leviták könyve, 13.1-22.6, Számok könyve, 5.2). A betegség terjedésének megakadályozására különböző rendszabályokat igyekeztek foganatosítani: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg. Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük 2 Ez az adat mostani témánk szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, ugyanis a daruhalmi temető keltezésében kulcsszerepet kapó 21. sír (melyből a bizánci solidus előkerült) halottjának csontanyagán egyértelműen kimutathatóak TBC-s megbetegedésre utaló tünetek. A TBC nemcsak a köznép, vagy a szegényebb rétegek között pusztított, hanem a bizánci császári udvarban is ismert volt. Ostrogorsky azt feltételezi, hogy III. Konstantin bizánci császár (aki 641. februártól testvérével Heraklonasszal együtt volt társcsászár) 641. május 25-én súlyos betegségben, valószínűleg TBC-ben halt meg (OSTROGORSKY 2001, 111). Az Újszövetség többi könyve nem említi a betegséget. Jézus tanításai során többször került kapcsolatba leprás betegekkel, gyógyításaikat az evangéliumok hasonlóan mesélik el: „Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!". Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától." (BIBLIA. Máté evangéliuma, 8.2.)