A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Oligofág nyárfacincérek

A nyárfa hengercincér (Obrium cantharinum) oligofág faj (Kaszab 1971, Horion 1974, Bense 1995). Az egyes populációk tápnövény spektruma azonban jóval szűkebb annál, mint amit az irodalmak alapján várnánk. A helyi állományok többnyire sztenök oligofágként viselkednek. A Tisza és a Maros folyók hullámtereiről származó fehérfűz (Salix alba) rozséból nagy tömegben neveltültünk ki imágókat. A Csongrád megyei homokvidékeken az állat preferált tápnövényei a szürke- (Populus canescens) és a fehérnyarak (Populus alba). Bár kineveléssel alátámasztott bizonyítékaink egyelőre nincsenek, számolnunk kell a láperdők füzeseivel is. A nyárfa hengercincér egy-egy példánya előkerült a Pusztamérgesi-láperdőből, Bilisicsről (Asotthalom) és az Atokázi-tőzegbánya területéről (Asotthalom). Valamennyi egyedet fűzligetben, borral feltöltött palackcsapdával fogtuk. Az ásotthalmi fehér- és szürkenyarasok előfordulási adatai: Kiss Ferenc Emlékerdő (kinevelés és gyűjtés), Felsőásotthalmi-erdő (gyűjtés), Rívói-erdő (gyűjtés), Süveg-Magyari erdő (gyűjtés). Bács-Kiskun megyei lelőhely: Kelebia. a Kelebiai-halastó melletti ültetett szürkenyarasban (gyűjtés). Egérszínű darázscincér Xylotrechus rusticus (Linnaeus 1758) Dominánsan nyár preferenciájú, oligofág faj, melyet a Duna-Tisza közén különféle nyarakból (Populus sp.) és közönséges nyírből (Betula pendula) neveltük. A bogár által fertőzött nyírtörzsek lelőhelyei: Bugac és Rúzsa. A nyíren, a nyarakon és (talán) a füzeken kívül az összes többi tápnövényét kineveléssel kellene hitelesíteni, mert tetemes hányaduk többszörösen átvett, régi adatnak tűnik. Az egérszínű darázscincér mind a Duna-Tisza közén, mind a folyóvölgyekben (Tisza és Maros) tömeges. Alaptársulásaik spektruma meglehetősen széles, a galagonyás fehérnyarastól (Crataego-Populetum albae), az ültetett nyarasokon (Populetum cultum) át, a fűz-nyár ligeterdő szürkenyár állományáig (Salicetum albae-fragilis Populus canescens cons.) terjed. Kineveléseink alapján állíthatjuk, hogy a bogár a feketenyarat (Populus nigra) és a cellulóznyarakat (Populus sp.) is megtámadja. A nőstények petéiket az épphogy elhalt, nagy rostnedvességü törzsekre és törzságakra rakják. A lárvák a kéreg alatt rágnak, majd mélyen a fatest belsejében bábuinak. Járataik műszakilag károsítják a faanyagot. Rágásképüket mélyen fekvő bábbölcsőjük különbözteti meg a díszes nyárfacincérek hasonló mintáitól.