A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Telepített tölgyesek cincérei

Telepített tölgyesek cincérei A szegedi homokvidéken a csatornázások előtti időkben (hozzávetőlegesen a XIX. század végéig) a kocsányos tölgyet (Quercus robur) a „mély rétegű homokos talajokon" széltében telepítették (Rosinszky 1881). Bár 1914-ben városunk erdeinek mindössze 1 %-a volt tölgyes, megfelelő termőhelyeken még a XX. század elején is elfogadhatónak tűnik e fafaj reprezentáltsága. Az üzemtervek tanúsága szerint, az ásotthalmi Tanulmányi-erdőben 1935-ben 14 % volt a kocsányos tölgy elegyaránya, ma ugyanitt mindössze 7%-nyi. Ennek zöme középkorú állomány, idős egyedek néhány hagyásfától eltekintve nincsenek, fiatalos legfeljebb mutatóba akad (Andrési 2001). Andrési Pál erdőmérnök szíves szóbeli közlése alapján a fiatalosban a talajvíz magassága ugyan megfelelő lenne, de a cserebogár fertőzés annyira erős, hogy a gyökérrágó lárvák, rendszeres védekezés nélkül gyorsan végeznének a fiatal fácskákkal. A kárkép kialakulásában két faj játszik döntő szerepet, a csapó cserebogár (Polyphilla fullo) és a nagy fináncbogár (Anomala vitis). Munkahipotézis szintjén megkockáztatható, hogy mindkettő a homoki erdősítéseknek köszönhetően vált rettegett kártevővé Az állatok tápnövényei megsokasodtak, ami minőségi változást eredményezett. Ehhez alig egy évszázadnyi idő kellett. Vánky József és Vellay Imre (1894) kódjai szerint a XIX. század végén, a Szeged környéki homokvidéken ezek a bogarak mindenütt elemi csapásnak megfelelő menynyiségben fordultak elő. A csapó cserebogár életmódját és erdészeti jelentőségét vizsgálva, Kiss Ferenc (1934) a szerzőpárral (Vánky-Vellay 1894) azonos következetésrejutott. Ami a lehetséges tölgytelepítést illeti, az eredeti termőhelyekhez hasonló paraméterekkel jellemezhető területeken jóval kedvezőbb a helyzet, mint a Tanulmányi-erdőben. Az Atokházi-tőzegbánya egyik kiszáradó fűzláp foltjában kifejezetten jó állapotú „bevadult" kocsányos tölgyet találtunk. Ugyanitt, közvetlenül a bányatavak mellett egészséges, 25-30 év körüli tölgysáv sorjázik. Sajnos az elfogadható környezeti feltételek önmagukban nem elégségesek, csupán a választás esélyét teremtik meg. Ezzel a lehetőséggel élhetünk, vagy kihasználva a hatályos magyar erdőtörvény és az EU-s szabályozás joghézagait, figyelmen kívül hagyható. A döntést (minden szakmai köntösbe bújtatott áltudományos magyarázat ellenére) a várható haszon motiválja. Az esetek többségében a pénz bizonyul a domináns „termőhelyi tényezőnek". Sipos Ferencet (2003) idézzük: „Erdészeink java része (de nem mindenki!), sajnos, már leírta a tölgyet, mint erdőalkotó fajt a Kiskunságból, természetes újulásának hiányára és a csúcsszáradó, pusztuló állományokra hivatkozva. Azzal egyet lehet érteni, hogy a nagy gazdasági elvárásokat il-