A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Láperdők - Gyepek, melyek már a törökkor előtt is bizonyosan előfordultak ezen a tájon - Száraz (xeroterm) élőhelyek - Terméketlen, vagy gyér növényzető homokbuckások

Láperdők Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a nedvesebb buckaközi élőhelyek befásulása a Kiskunság bizonyos részein természetes folyamat. Az oklevelekben lévő információkat kiegészítik a régészeti feltárások eredményei. Egy csengelei avar sírban lelt famaradványok alapján Greguss Pál (1939) megállapította, hogy a nyílvesszők nyírfából (Betula sp.), az övveretek fekete nyárból (Populus nigra) készültek. A fák kiválasztása a természetes kínálaton alapult. A fekete nyár (Populus nigra), a buckaközi kékperjés lápréteken (Molinio-Salicetum rosmarinifoliae) éppúgy állományalkotó, mint az ugyanitt, enyhén kilúgozott talajon megjelenő közönséges nyír (Betula pendula). Bár ez a fás (esetenként spontán beerdősülő) gyeptársulás a Duna-Tisza közén sokfelé elterjedt, elsősorban az északi részekre (Nagykőrös, Bugac, Bocsa, Jakabszállás, Dabas, Csévharaszt) jellemző -Borhidi-Sánta 1999-. Legszebb foltja a kunpeszéri nyíres-nyaras, ami helyi védettséget élvező természetvédelmi terület (Tardy 1996). Eger-kőris láperdőre (Fraxino pannonicae-Alnetum) hozzánk legközelebb Pest megyében találtunk utalást. Ezt a társulást a Kidkőrös környéki éger (1264 Kyudkeurus ... silva Eger, 1272 Kydkeurus ... silva Egyr) és kőris (1430 silva Kewreserdew Kidkőrös) előfordulás (Győrffy 1998) valószínűsíti. Maga a település valahol az Ócsa környéki turjánvidéken lehetett. Gyepek, melyek már a törökkor előtt is bizonyosan előfordultak ezen a tájon Száraz (xeroterm) élőhelyek Terméketlen, vagy gyér növényzetű homokbuckások A Duna-Tisza közének tekintélyes hányadát, viszonylag durva szemcséjű, meszes futóhomok talaj borítja (Pécsi 1989). Ez a talajtípus rendkívül gyenge vízháztartása. Humuszban szegény változatain, természetes körülmények között semmilyen növényzet sincs, vagy csak nagyon gyér vegetáció képes rajta megmaradni (Stefanovits 1992). Itt a szél tájátalakító hatása is jelentékenyebb, mint az apróbb szemcséjű, kötöttebb talajok esetében. A homokbuckások jelenlétével, már a török megszállás előtti időkben is számolnunk kell, de kiterjedésüket (adatok híján) nehéz volna meghatározni.