A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Nedvesebb (hygroterm) élőhelyek - Buckaközi kékperjés láprétek - Puszták a törökkor előtti időkben

Nedvesebb (hygroterm) élőhelyek Buckaközi kékperjés láprétek Az adott környezetben, a legeltetés helyei, a humuszban gazdagabb buckaközök voltak. Ilyenek például az ún. „semlyékes vonulatok", melyekről a későbbiekben még sok szó esik. Puszták a törökkor előtti időkben Megyénk homokvidékein az Árpád-kori települések a középkori kis éghajlati optimum idején alakultak ki (Bálint 1998, Gyucha 2004, Szegfű 1998, 2001). Ennek csapadékosabb periódusa valamikor 1000 körül kezdődött (Győrffy-Zólyomi 1994). A melegebb időszak Közép-Európában az 1400-as évek közepéig tartott (Brazdil-Kotyza 1995). Az általunk vizsgált kiskunsági részeken az első jelentősebb népességcsökkenés a tatárjárás idején következett be. Egy 1247-ből származó adat szerint Csongrád vármegye 24 falujából 6 maradt meg (Gyucha 2004). Mind az emberveszteségek pótlására betelepített kunok, mind Szeged városa egyaránt jelentős állatállománnyal rendelkezett, amihez tetemes legelőterület kellett. Mindkét fél igényt tartott arra, hogy jószágait az ún. „kun pusztákon" szabadon legeltesse. Addig nem is volt nagyobb baj, amíg Zsigmond király nem kezdte meg a birtokok adományozását. A legelőik elvesztésétől okkal taró kunok a szervezeti átalakulástól remélték a probléma megoldását. Miközben V. Lászlótól széles körű autonómiát is nyertek, szállásaikból és kapitányságaikból „székeket"szeveztek. Szeged városa 1462-ben oklevélbe foglaltatta legeltetési jogait, melyeket Mátyás királlyal többször (1465, 1469, 1473) is megerősíttetett (Szegfű 2001). Az 1465-ben keltezett kiváltságlevél nem pusztáról beszél (aminek több értelmezése is lehetséges), hanem egy nagyobb Duna-Tisza közi gyepterületről, a kunok mezejéről (campis comanorum). A vidék elnéptelenedését a legelőterületek bővítésének a szándéka is motiválhatta. Ottömös pusztaként Szeged külterületévé vált (Szegfű 1998). Asszonyszállásán a kunok számára legeltetést engedélyezték, de a tartós letelepedését tilalmazták (Szegfű 1998, 2001).