A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Fás társulások, melyekkel megyénkben is számolni kell - Száraz (xeroterm), valamint átlagos adottságú (mezoterm) termőhelyek - Homoki szürke- és fehérnyarasok, galagonyás bozótosok

(Recens analógiaként említhetjük, hogy Bács-Kiskun megyében a ,^zárkás", mint terület megnevezés számos helyen —pl. Kecskeméten, Kiskunhalason, Imrehegyen, Kunfehértón, Kecelen, Soltvadkerten stb.— előfordul. A Kiskunság némely területén a „szarkatapodta" fák kifejezés, cserjeszerű, buckái nyarasokat jelent -Molnár 2003-.) A Csengéié elnevezés török-kun eredetű, bozótos (erdészkategóriában gondolkodva rontott erdős) helyet jelent (Csengéié in Horváth 1975). A galagonya délszláv eredetű szó, melynek alapformája „glogynja" (Csőre 1980). Feltételezhető, hogy a 15 éves háborút követően, a beözönlő délszlávok, —csakúgy, mint annakidején a kunok— (jelentéktelen kiterjedésű, szürkenyár foltokkal elegyes?) galagonyás pusztákat találtak ezen a tájon. (Csongrád megye ekkortájt meglehetősen „elrácosodott" területnek számított -Szakály 1983-) A példának felhozott topográfiai helyek részleges egyezését (vagy legalábbis némi átfedését) valószínűsíti, hogy, a jelenlegi Csengéié községgel határos Balástyán három Gajgonya elnevezésű határrészt találunk, Felső-Gajgonyát, Középső-Gajgonyát és Alsó-Gajgonyát (lásd Földi -szerk.- 1979). Itt szeretnénk megjegyezni, hogy ahol a két község határában a buckaközi homokon intenzíven legeltetnek, ott napjainkban is galagonyás puszta tárul a szemünk elé. A fás szárú növények gyakorisága és fajspektruma attól függ, menynyire intenzív a területhasználat. A Mayossa utódok 1493-ban megosztozkodtak az ősi birtokon. Az oklevelet idézi Szegfű (2004), eszerint: „...a nevezett Csólyos erdőt (sylvam Cholias) ugyancsak két egyenlő részre osztottuk: ugyanazon erdő délre eső felét átadtuk Majossa (Mayossa) Lászlónak és Domonkosnak, mely birtokfelek között határjelet jelöltünk ki egy bizonyos egyház közepénél található szederbokrot, amely László és Domonkos Domonkos felöl esik, Mihály és István része felé az említett Csolios erdő, amely az. északi rész. felé húzódik át és hasonlóképpen két szederbokor a határjele, (tehát) az egyik szederbokor kelet, a másik szederbokor pedig nyugat felöl határolja, ezt átadtuk a fenn említett Mihálynak és Istvánnak. " Az eredeti latin nyelvű oklevélben a rubus, rubum, rubis alakok (idézi Gyárfás 1883) szerepelnek. Mechanikusan fordítva akár hamvas szederre (Rubus caesius) is gondolhatnánk, de nem erről van szó. Csőre Pál (1980) szerint a galagonya (Crataegus sp.) „Legtöbbször a dumus, frutex, rubetum szavak kíséretében fordul elő a határleírásokban. "