A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Nedvesebb (hygroterm) élőhelyek - Fűzlápok

Palugyay (1853) az eperfákat (Morus alba, vagy Morus nigra) nevezte szederfáknak. Annak lehetőségét, hogy ezek lettek volna az egykori jelzőnövények, a bokor említése miatt, kevéssé tartjuk valószínűnek. Zsigmond király 1435. évi második dekrétumának kilencedik fejezete szabályozta a határbejárásoknál követendő eljárást (Csőre 1980). Nagyobb hangsúlyt kapott a határként szolgáló tereptárgyak kijelölése, ezáltal egyértelművé vált az adott birtok kiterjedése. Zsigmond törvénye lényegében a korábbi szokásjogot szentesítette úgy, hogy konkrétabbá tette az identifikációt. A szeder (Rubus caesius) bozótok jól definiálható határjelként nehezen képzelhetők el. Ezzel szemben a galagonya, ami kiritkult helyeken, erdőszéleken tenyészik, kiválóan alkalmas erre a célra. Összegezve az elmondottakat: a kérdéses időben a csólyosi határban galagonyás fehér- vagy szürkenyaras tenyészett. Nedvesebb (hygroterm) élőhelyek Füzlápok Az I. és a II. Katonai Felmérés térképlapjain, a kiskunsági homokháton rengeteg kisebb-nagyobb tó és időszakos állóvíz ábrája látható. Ezek, a kódjelek tanúsága szerint, a szukcesszió különböző fázisaiban voltak. Hasonló kép fogadhatta a régi korok embereit is. Sajnos a Honfoglalástól a török korig tartó időszakból sajnos semmilyen adat sincs, de korábbról igen. A csengelei avar sír, már idézett anyagvizsgálata során, Greguss Pál (1939) az alábbi következtetésre jutott: „ Összegezve a szövettani megállapításokat, határozottan állítható, hogy a csengelei avar sírban talált díszkard hüvelye fűzfából készült. Hogy azonban melyik fűzfából, ezt már nem lehet olyan határozottan megmondani. Az egyes szövettani részletek azonban arra engednek következtetni, hogy a fűzfák közül is elsősorban a Salix caprea jöhet tekintetbe, mivel ennek különösen a keresztmetszeti képe, ....hasonlít leginkább a kardhüvely fájának finomabb szerkezetéhez. " Az idézetben benne rejlik annak a lehetősége, hogy a keresett fafaj, nem a kecskefűz (Salix caprea), hanem a rekettyefűz (Salix cinerea). Ez megegyezne az 1700-as évek adataival (lásd ott) és a mai állapotokkal. A füzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) edafikus társulás, ami a jó vízellátású, lefolyástalan (de nem szikes) teknőkben alakul ki. Ezek a feltételek a vidék csatornázása előtt sokkal inkább adottak voltak, mint napjainkban. Jellemzői az erősen tőzegesedő láptalaj és az anaerob bomlási folyamatok (BorhidiSánta 1999).