A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Fás társulások, melyekkel megyénkben is számolni kell - Száraz (xeroterm), valamint átlagos adottságú (mezoterm) termőhelyek - Homoki szürke- és fehérnyarasok, galagonyás bozótosok

talaj jelzi. A Bátya melletti tölgyerdő (silva Dobondum -Győrffy 1987—^ már nem homoki vegetáció, hanem a Duna ártéren lévő fás társulások egyike. Ha a fenti adatokat összevetjük Bíró Mariannának (1998) az I. Katonai Felmérés szelvényei alapján készített vegetáció-rekonstrukciós térképével, úgy meglepő egyezéseket találunk. (Ezt az ábrát a későbbiek során részletezzük.) Fás társulások, melyekkel megyénkben is számolni kell Száraz (xeroterm), valamint átlagos adottságú (mezoterm) termőhelyek Homoki szürke- és fehérnyarasok, galagonyás bozótosok Mivel az általunk vizsgált területről (a mai Kelebia, Ottömös, Asotthalom és Mórahalom térségéből) ebből az időből egyetlen erdőre utaló oklevelet sem ismerünk, nézzük meg milyen lehetett a közvetlen szomszédság természeti képe. A garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító oklevelében szó esik Nandird közelében egy erdőről, melyet a magyarok Szarkásnak neveznek — „..quae Hungarice, Surchuscher dicitu"— (Csőre 1980). Mivel az egykori Csongrád megyében Nándordon kívül egy Nándor tó is létezett (Győrffy 1963), a lokalizáció nem egyszerű feladat. A legvalószínűbb mégis az, hogy a kérdéses erdő helye az Alpártól nyugatra kezdődő homokvidék lehetett. Itt a kiskunsági homok egészen a Tisza ártérig terjeszkedik. A szarka (Pica pica) előszeretettel költ bozótos kiritkult erdőkben és út menti fasorokban. Nem túlzottan érzékeny a zavarásra, ha életfeltételei adottak, a tanyák közelében is megtelepszik. Pusztai környezetben kiváltképp kedveli a ga­lagonyásokat, a magasabb növésű kökényeseket és az ezüstfa (Eleagnus angustifolia) sávokat. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy ez a madár korábban másképp viselkedett volna. Mivel a behurcolt ezüstfával ekkor még nem kell számolnunk, és a kökény sem kedveli igazán a humuszban szegény talajokat, a kiskunsági "Szarkások" többsége, minden valószínűség szerint az egybibés gala­gonya (Crataegus monogyna) előfordulására utal. Az egykori alaptársulás feltehetően nem más, mint Kiskunságban szélté­ben elterjedt galagonyás-kökényes cserjés (Pruno spinosae-Crataegetum). Csong­rád megye homokvidékein e két cserjefaj közül, az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) dominál. Természetes úton megtelepedett kökénybozóto­kat legfeljebb néhány mély fekvésű, humuszos talajú buckaközben találtunk, de ott se túl sokat. Tágabb értelemben véve nem zárhatók ki a galagonyás fehérnya­rasok (Crataego-Populetum albae) sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom