A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Milyen lehetett az általunk vizsgált DK-Kiskunság a török-kor előtti időkben - Ami biztosan kizárható - Zárt erdők, fenyvesek, kiterjedtebb tölgyesek

„Az úgynevezett steppeévek az Alföld szívében a Kis-Kunság közepén sem érik az 50%-os gyakoriságot, mégis a legújabb vizsgálatok (Fekete, G, Szodfridt I) szerint a szélfújta homok miatt itt a szukcesszió, azaz a növénytársulások egymásra következése nem juthatott el a klímazonális erdőtársulásokig. A záró társulás a nyáras-borókás füves bozótja. " A buckások spontán erdősülését vizsgálva, Bíró Marianna (2003) az alábbi jelenségről számolt be: „Az ásotthalmi Emlék-erdőben (és sok helyen máshol is) azt figyelhetjük meg, hogy a buckára, tisztásra kúszó nyársarjak élő és elszáradt példányai azonos magasságúak. Ebből arra következtethetünk, hogy az erdősödés folyamata megállt, a növekedés és a pusztulás dinamikus egyensúlyba jutott. Az ötven évvel ezelőtti légi fotók megerősítik ezt a feltevést. " (Bár a Kiss Ferenc Emlékerdő eredetileg telepített társulás (Kiss 1939), a jelenlegi szürkenyaras már spontán megtelepedéssel jött létre.) Ahol korábban intenzívebben legeltettek, ott rendszerint gyorsabb az erdősülés üteme (Bíró 2003). Az ok valószínűleg a talaj nyomelemekkel való feldúsulásában, humusztartalmának növekedésében, valamint a felszín „tömörödésében" keresendő. Prodán Gyula (1915) a XX. század elején, az egykori Bács-Bodrog vármegye északi határa közelében telepített tölgyeknél, ugyanezt a „kvázi egyensúlyt" tapasztalta. A fenti megfigyelések azt valószínűsítik, hogy a homokbuckások túl gyenge termőhelyek ahhoz, hogy a szukcesszió-sor ténylegesen eljusson a klimax stádiumig. 1266-ban a Baár Kalán nemzettségből származó Nána ispán végrendelete részletesen felsorolta a birtokához tartozó erdőket és fákra utaló helységneveket is említ. Ekkoriban Csongrád megyéhez tartozott Nagykőrös, melyet Kalánkőrösének (Kalanquerusy) neveztek. Kalánkőröse határában helyezkedett el Tölgy (Thul) helység (Blazovich 1985). A nevekben szereplő kőris és a tölgy egyértelmű utalás a láperdőre. A falu feltételezhető helyén és Nagykőröstől északra réti talaj található (Pécsi 1989). Az a tölgyerdő (theulerdeu -Kaán 1939-j, melyről Cegléd 1368. évi határbejárása kapcsán esik szó (Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét között), feltehetően megegyezik az előzővel. Ez a fás vegetáció ahhoz a kiterjedt buckaközi vonulathoz tartozott, ami Budapest jelenlegi határától egészen Kőröstetétlenig húzódik. Magyarország genetikai talajtérképén (Pécsi 1989) ezt a sávot réti és lápos réti