A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Fűzlápok, fűzligetek cincérei

V. FEJEZET Fűzlápok, fűzligetek cincérei Az általunk vizsgált homokvidéken a fűzlápok és a fűzligetek meglehetősen csekély kiterjedésüek, ráadásul a Kőrös-ér völgyének kivételével (Rívóisemlyékes, Atokházi-tőzegbánya, Kelebiai-halastó), teljesen elszigetelődtek egymástól. Feltehetően ennek tudható be, hogy a tápnövényként behozott famintákból mindössze 2 „füzspecialista" cincérfajt tudtunk kinevelni, a vörösnyakú füzcincert (Oberea oculata) és a füz légycincért (Glaphyra salicicola). A nyár és fűz anyatelepeken, a nemesnyarasokban, továbbá a kosárfonó fűz ültetvényekben rendkívül veszélyes kártevőnek tartott tarka égerormányossal (Cryptorrhynchus lapathi) —Győrfi 1957, Szalay-Marzsó 1960, 1962, Tóth 1999— is csak 2 helyen találkoztunk, ahol l-l példányt sikerült gyűjtenünk. Adataik: Pusztamérges: Pusztamérgesi-láperdő, 2000. 06. 09. (kopogtatással), Asotthalom: Atokházitőzegbánya, 2005. 06. 07-06. 30. (palackcsapdával). A szintén kártevőnek leírt húszfoltos fűzlevelészt (Melasoma vigintipunctata) Csongrád megyében eddig kizárólag a törékeny füzön (Salix fragilis) találtuk meg. A homokvidéken (Pusztamérges: Pusztamérgesi-láperdő, Asotthalom: Kissori-semlyékes, Atokházi-tőzegbánya, Kistelek: Perceli-tanyák melletti fűzes, Sándorfalva: Nádastó) előkerült ugyan, de csak Kisteleken rajzott tömegesen. 20. sz. térkép A nagy kutyatejcincér (Oberea euphorbiae) előfordulása az általunk vizsgált dél-kiskunsági területen