A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Fűzlápok, fűzligetek cincérei

A Duna-Tisza közén, a fűz tápnövényü fajokon kívül, a szóban forgó élőhelyekhez kötődik a kutyabengében (Frangula alnus) fejlődő Menesia bipunctata nevü cincér. Vörösnyakú fűzcincér Oberea oculata (Linnaeus 1758) - 39. sz. kép -, 21. sz. térkép Az erdészeti szakirodalom (Amann 1957, Escherich 1923, Győrfi 1957, Szontagh 1999) kártevőként tárgyalja. Mivel a lárvák élő fákban fejlődnek, a vörösnyakú füzcincert Escherich (1923) elsődleges kártevőnek minősítette. Győrfi (1957) a nemesfűz telepeken okozott pusztításokat emeli ki. Erős fertőzöttség esetén elképzelhetőnek tartja a megtámadott telep megsemmisülését. Abban a legtöbb szerző (Amann 1957, Escherich 1923, Győrfi 1957, Horion 1974, Kaszab 1971, Szontagh 1999) egyetért, hogy az állat fűzspecialista. Tápnövényként ugyan a rezgőnyár (Populus tremula) is szóba jöhet (Bense 1995), de ezt egyetlen hazai adat sem erősíti meg. Az Oberea oculata a fiatal, vékony fácskákban és a 10 cm-nél nem vastagabb ágakban fejlődik ( Kaszab 1971, Horion 1974, Szontagh 1999). Medvegy (1987) szerint leggyakoribb a 4-5 cm átmérőjű vesszőkben. Fejlődési ideje Magyarországon 1 (netán 2?) év. A járatok hossza elérheti a 30-50 centimétert (Bense 1995, Győrfi 1957). A belül üregessé vált hajtások könnyen letörnek (Szontagh 1999). Eddigi előfordulásai a délkelet-kiskunsági homokvidéken: Üllés Árpáddűlő (fehér fűzből -Salix alba- kinevelve), Mórahalom Madarász-tó (rekettyefűzről -Salix cinerea- kopogtatva), Zsombói-láperdő (rekettyefűzről -Salix cinereakopogtatva, törékeny fűzről -Salix fragilis- kopogtatva, fehér fűzről -Salix albakopogtatva és e tápnövényből kinevelve). A felsoroltak közül egyedül Zsombón találtunk erősebb populációt, a többi helyen mindössze l-l példányt sikerült kinevelnünk, vagy gyűjtenünk.