A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A Kőrös-ér vonzáskörzetének természeti értékeiről - A telepített erdők természeti értékeiről - Természetközeli, őshonos fákból álló monokultúrák

V. fejezet A Kőrös-ér vonzáskörzetének természeti értékeiről A telepített erdők természeti értékeiről Természetközeli, őshonos fákból álló monokultúrák A telepített erdő kifejezés ebben a relációban semmiképp sem tükröz pejoratív értékítéletet, csupán az adott társulások eredetére utal. Meghatározó jelentőségű tényező, hogy a kiskunsági homokhát (potenciális) természetes fás vegetációjához, a galagonyás cserjeszintű, telepített szürkenyár állományok állnak legközelebb. Ez a magyarázata annak, hogy a „magukra hagyott erdőtagok" gazdag tárházai a területen kívüli (egyedi) védettséget élvező állat- és növényfajoknak (lásd Andrési 2000, 2001, Bodrogközy 1957, 1974, Csongor 1981, 1992, Csizmazia 1979, Kovács 1992, Magyar 1970, 1973, 1980, Margóczi 1991). Az ültetett szürkenyarasok nélkül a legtöbb dél-kiskunsági „erdőjelzőnek tartott" kosbor —így a piros madársisak (Cephalanthera rubra), a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens), a széleslevelü nőszőfű (Epipacis helleborine), a Borbás nőszőfű (Epipactis atrorubens borbasii) és (talán) a bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis)— hiányozna erről a tájról. Amennyiben a homokbuckák nem estek a „talaj-előkészítések" áldozatául, csodálatos élmény egy szürkenyarasban sétálgatni. Különösen igaz ez akkor, ha idősebb, kezeletlen állományt (pl. az ásotthalmi Kiss Ferenc Emlékerdőt) látogatunk meg. - 23. sz. képTáj— és területidegen, közép-európai fákból álló monokultúrák Ha az esztétikum oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor a telepített homoki szürkenyarasok és az idősebb, ültetett fenyvesek tájképi értéke vitathatatlan. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy hazánkban először 1784-ben, Szabadka környékén telepítettek feketefenyőt (Pinus nigra) -Magyar 1933-. A kísérlet nem sikerült valami fényesen, mert homokfásítási célokra majd egy évszádig egyáltalán nem használták ezt a fafajt. Az első igazán eredményes alföldi feketefenyő erdősítés a Delibláton történt, 1873-ban (Matusovits 1930). Az édesgyökerü páfrány (Polypodium vulgare) és a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum) -az utóbbi lelőhelye Ottömös- felbukkanása ezen a tájon valószínűleg kizárólag a fenyőültetvényeknek köszönhető. A Csongrád megyei homoki fenyvesekben általánosan elterjedt (bár korántsem gyakori) erdei pajzsikát (Dryopteris filix-mas) a környék két, ettől eltérő élőhelyén találtuk meg. A szabályt erősítő egyik kivétel a Pusztamérgesi-láperdő,