A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A Kőrös-ér vonzáskörzetének természeti értékeiről - A telepített erdők természeti értékeiről - Természetközeli, őshonos fákból álló monokultúrák

ahol (1997-ben) füzligetben (Salicion albae) találkoztunk a növény néhány telepével. (Feltehetőleg a mély fekvésű, pangó vizes buckaközi kismedence elsődleges biotóp, mert a viszonylag hasonló környezeti paraméterekkel rendelkező területek közül a tiszaalpári égerlápban néhol tömeges ez a páfrányfaj és előfordul Kunfehértón is.). Csongor Győző (1981) az „Alsóásotthalmi Rezervációból" (?) egy kivágott fatönk belsejében pillantotta meg a növényt. (Az „Alsóásotthalmi Rezerváció" feltehetően azonos a Kiss Ferenc Emlékerdővel.) A növényhatározó (Simon 1992) szerint a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) az Alföldön kifejezetten ritka. Lelőhelyei: Kisalföld, Nyírség, Eszak-Alföld. Megyénkben sokáig csak Újszegedről ismertük, ahol 1973-ban Szekeres Miklós egy fűzfa odvában bukkant rá (Csongor 1981). Egyéb Csongrád megyei lelőhelyei: Pusztamérges (feketefenyves sáv a község déli határánál) és Asotthalom Rívói-erdő (a volt gyermekotthon utáni részen). 23. sz. kép Telepített szürkenyaras, Asotthalom, Kiss Ferenc Emlékerdő Antal Tamás felvétele (2009) Azt legfeljebb találgatni lehet, hogy mi lett volna, ha úgy 2000 körül, megyénk legidősebb (100 év körüli) feketefenyő állományát (Pinetum nigrae cultum) nem termelik le. Az egykori rívó-erdei gyermekotthon mögött lévő impozáns méretű fákat a hagyományok szerint még Kiss Ferenc telepíttette. (Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) az ásotthalmi homokon nem él meg ilyen „tisztes" kort.)