A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Talaj-előkészítés - Letermelés - Járulékos, főleg a kezeléssel összefüggő problémák

annak nincs semmilyen törvényi akadálya. A gazdasági gyakorlat elemzése meghaladja lehetőségeinket. Erdőtervezés A különleges ökológiai igényű állatfajok sorsa már az erdők tervezésénél eldől. Az új, ökonómus szemléletű világban ezek élőhely nélkül maradnak és eltűnnek a területről. Bár a gazdálkodók és a vadászok szívesen hivatkoznak arra, hogy a fafaj összetétel nem befolyásolja lényegesen a madár- és az emlősfaunát, a „kvázi változatlanság" legfeljebb a nagy tűrőképességü, mindenhol gyakori fajokra igaz. A monoton faállományok igazi vesztesei a gerinceseknél nagyságrenddel szenzitívebb rovarok. Nem a véletlen műve, hogy a homoki erdők fáiban fejődő (xylofág) bogarak fajszáma meglehetősen alacsony. Többségük poli-, vagy oligofág, széles tápnövény-spektrumuk az egyedüli garancia a megmaradásra. (A markánsan elkülönülő, sztenök oligofág (populációs szinten esetenként monofág) fenyő-, boróka-, fűz- és nyárspecialisták természetesen más kategóriába tartoznak.) Talaj-előkészítés A talaj-előkészítésre már a (XIX-XX.) századforduló idején nagy gondot fordítottak. A letermelés után először felszántották a területet, majd néhány év mezőgazdasági hasznosítás következett. Az új telepítésű apró fácskák közeit (meghatározott ideig) szántóföldi növények termesztésével tartották gyommentesen (Kiss 1939). A szervesen egymásra épülő munkafázisok szemernyi esélyt sem hagytak a korábbi erdőhöz kötődő állatok és a növények túlélésére. A napjainkra jellemző (tönkkitolással egybekötött) mélyszántásos „alámüvelés" természetkárosító hatása szintén totálisnak mondható. Letermelés Hazánkban az 1879. évi XXI. és az 1898. évi XIX. törvénycikkek tették általánossá a tarvágásos letermelést. Az Alföldön ez a gyakorlat napinkig sem változott. Minden egyes vágásforduló a korábbi élővilág teljes megsemmisüléséveljár. Járulékos, főleg a kezeléssel összefüggő problémák Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy egy erdő letermelését követően a telepítés elmarad. Ha az újulatból nyár, vagy más hazai erdőalkotó fajtaazonos sarjerdeje lenne, abban semmi kifogásolnivalót sem találnánk. Az általunk sérelmezett esetekben alapvetően más a helyzet. Ilyenkor a talaj-előkészítés teljes egészében elmarad. A vágás után a cserjeszintet adó özönnövényeket a széleken meghagyják, és beljebb is csak annyira tisztítják meg a terepet, hogy a rendkívül szívós fás szárú gyomok képesek legyenek kisarjadni. Ezek meghálálják a gon-