A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Ember- és természetbarát tájhasznosítás - Falusi turizmus, tájturizmus, ökoturizmus

doskodást, az árnyékolástól megszabadulva hamarosan kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Néhány év múltán, az ilyen bozótosok jelentik majd az erdőt, ami kisebb természeti katasztrófa. Csongrád megyében a zöld juhar (Acer negundo) az amerikai kőris Fraxinus pennsylvanica) és nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a legkedveltebb erdőpótló növény. Mivel e fajok kezdetben igen intenzíven növekednek, rövidesen bekövetkezik a záródás. A kiritkult „öregerdők" tisztásaira betelepedett növényeknek éppúgy nincs komolyabb esélyük a megmaradásra, mint egy gondosan elvégzett talaj-előkészítés esetén. (A pusztítást a lehullott levelekből kimosódó növényi inhibitorok nem csekély mennyisége teszi teljessé.) Ember- és természetbarát tájhasznosítás A védelemre javasolt területek a jövőben fontos szerepet tölthetnek be a környezettudatos életforma kialakításában és a természetvédelmi oktatásában. A jelenlegi állapotokból kiindulva e célkitűzés megvalósítása akár egy évtizedet is igénybe vehet. Bár a fejlesztések körvonalazása és a lehetőségek felmérése egyaránt megtörtént, a tervezet egyelőre csak témavázlat szintjén létezik. A természeti értékekhez közvetve kapcsolódó hasznosítási ágak közül három emelhető ki, az idegenforgalom a vadászat és a halászat. Az elsőnek a fejlesztési irányát szeretnénk befolyásolni, a másik kettővel ésszerű kompromisszumok árán, együtt kell létezni. Falusi turizmus, tájturizmus, ökoturizmus A leendő Kőrös-éri TK erősen mozaikos jellegéből adódik, hogy nincsenek nagyobb, összefüggő területek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a védettség az érintett települések gazdálkodását és infrastrukturális beruházásait semmilyen módon sem hátráltatja. A helységeknek bőven marad szabad területük a fenti célokra. A Homokháti kistérség falusi turizmusa ígéretesen fejlődik. E téren példamutatónak tartjuk Mórahalom városának nemzetközi érdeklődést keltő programjait. Kevésbé szervezetten ugyan, de az elmúlt évtizedben valamennyi érintett község bekapcsolódott az idegenforgalomba. A lehetőségeket jelzi, hogy a hazai vendégek mellett, egyre több a külhoni, főleg a német nyelvterületről érkező turista. Jó lenne, ha a messzi földről idelátogatók a pusztán, a lovagláson, az íjászaton, a vadásztatáson és a „guláson" kívül természeti és kulturális értékekkel is megismerkednének. Felvetésünk kifejtéséhez néhány közhelyszerű tippet adunk, melyeket ugyan mindenki ismer, de megvalósításuk (amennyiben egyáltalán megkezdődik) nagyon vontatottan halad.