A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Néhány gondolat a homokfásítás előtérbe kerüléséről különös tekintettel Szeged birtokterületére

gármesteri jelentés szerint a 8.978 hold városi erdőből 6.288 hold állapota annyira leromlott, hogy „azok egy részének kiirtása örök áron való eladása határoztatott el" (Kiss 1927, 1939). A döntés indoklása szerint: „Ezen erdők nagyobb része annak alig mondható, s hasznot a városi tár részére is keveset hajtanak;..." Szerencsére az „alig erdők" elidegenítése az ezt kimondó (11.296. sz.) határozat ellenére sem történt meg (Kiss 1939). Néhány gondolat a homokfásítás előtérbe kerüléséről különös tekintettel Szeged birtokterületére Rosinszky Béla (1881) kir. alerdőfelügyelö már idézett jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogy milyen részarányt képviseltek városunk gazdálkodásában az egyes művelési ágazatok. Eszerint: „A régi kataszteri fölvétel folytán Szeged város összes területe 138.964 hold; ezen területből 37 % szántó, 11 % rét, 6% szőllő, 24 % legelő, 0,4% nádas, 5,4 % erdő és 16,2% terméketlen. A terméketlen terület tehát 22.839 hold, amelyből 8.000 hold homok-buckák, 14.830 hold pedig tavak, vadvizek foly ó-medrek és egyéb megadózás alá nem eső földrészek. " Az alerdőfelügyelö által közölt statisztika 2 lényeges kérdést érint: — Szegeden a homokkötés megvalósításánál, nagyjából egyforma jelentőségű volt a szőlősítés és az erdősítés. — Bár a legtöbb homoksíványt addigra felszámolták, 1881-ben még mindig maradt 8.000 holdnyi buckás, ami hozzávetőlegesen megegyezett a korabeli erdők összterületével. Sajnos ezek a dűnesorok a végóráikat élték. A futóhomok megkötése olyan gazdasági kihívásnak számított, melynek megoldását az I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) hatékonyan támogatta. A harmadik cím 165. §-a előírta a kopárok beerdősítését, a 177. §. javadalmazta a telepítések végrehajtóit. A homokfásítás egyik atyamesterének, Illés Nándornak (1885) a szavaival élve: „Midőn az. állam ily nagy előnyöket biztosít a futóhomok beerdősítésére, a haza atyjainak meg kellett győződve lenni arról, hogy a homokfutás közgazdaságilag ártalmas és hogy a siványok befásítá-