A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az erdősítés és a lakossági fásítások kapcsolatairól

„A víz járta földjeinken is, melly Nemes Városunk körül vagyon, úgy mint Baktó, Maros tű, Vetyehát, Bodony és a többi laposságok, hogy nem tsak a fűzfa, melly rajtok önként minden gyarapítás nélkül nyől,..." „Nints ennél a Közönséges haszonra nézve, egy fa is alkalmatosabb a mi égünk alatt. " Azt, hogy a füzek sokoldalúan hasznosíthatók a tanyasi lakosság is hamar felismerte. Csólyospálos környékén a kosárfonók két fajt telepítettek, a kosárfonó füzet (Salix viminalis) és a „sárga füzet (Salix vitellina)" -Fodor 1998-. (Az utóbbi feltehetőleg azonos egy fehérfűz alfajjal, a (hazai) szomorúfűzzel -Salix alba ssp. vitellina-). Ennek szinonim neve Tompa Károly (1991/b) szerint a kötőfűz. Asotthalom és Mórahalom körzetében az elsőt nem találtuk meg, a másodikat pedig többnyire díszfaként ültették. (Ami nem azt jelenti, hogy ténylegesen hiányoznak, de vesszőnyerés céljára történő telepítésük nem terjedt el számottevő mértékben.) Mivel a különféle fonatolásokkal az egykori szegedi tanyavilágban is számolnunk kell, a kérdés az, mit használtak a lakosok erre a célra. A választ részben megleljük a már idézett 1808. évi erdészeti jegyzőkönyv hetedik pontjában. „Hetedszer: A Sarjadzó vesszők sok helyen és fákon egy ölnyinél hosszabbak, ezek körül kiszinelt vesszőkbűi láttunk Tserényeket, Sövény ajtókat, Élesztő szárítókat, Tsirke tartókat, kosarakat, s.a.t. fonyva lenni, mellyek vesszeit ez előtt más Erdőkből hozattuk. " (Kiss 1939) A szükséges vesszők egy részét tehát az erdészet biztosította, ám egy igényesebb kosárfonó nem éri be ilyen alapanyaggal. Az általunk vizsgált területek semlyékesein lévő utak és házak mellett ma is többfelé láthatók botoló üzemmódban kezelt (vagy régebben így hasznosított) fehér füzek (Salix alba). Ezek vesszői kevésbé szívósak ugyan, mint a kosárfonó fűzeké, mégis kiválóan alkalmasak bármilyen fonott tárgy elkészítésére (Tompa 199l/a, Babos 1991). Fájuk könnyen megmunkálható, bútort, rétegelt lemezt, furnért, ládákat, sportszereket, hasított faárut, fagyapotot és faköszörületet készítenek belőle (Babos 1991). Tanyák körül a fűzfa kerítésoszlopnak is megteszi, bár csak száraz környezetben igazán tartós. A Csongrád megyei láperdő foltok fűzligeteinek (Salicion albae) domináns fa alakú füze a törékeny fűz (Salix fragilis). Ahol e mellet feltűnik a fehér fűz is, ott mindig gondolnunk kell az esetleges lakossági „honosításra". Különösen a mórahalmi szikes tavak és semlyékesek környezetében (Nagyszéksós-tó, Madarász-tó, Csipak-semlyék, Tanaszi semlyék), de máshol is (pl. az ásotthalmi Kissoron) érdekes jelenség figyelhető meg. Egyre több, koráb-