A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - A kiskunsági szikes gyepek gyalogcincéreiről (Dorcadion sp.)

Felméréseink alapján állítjuk, hogy ebben a sajátos biotóp láncolatban további helyi elterjedésü Dorcadion alfajokkal és formakörökkel is számolhatunk. Az utóbbiak közül egy az M5-ös autópálya és a Tisza ártér közötti területen él. Mivel a vidék izoláltsága a létesítmény átadása után várhatóan fokozódni fog, érdemes néhány szót ejteni erről a gyalogcincérről. A barna gyalocincér (Dorcadion fulvum) új formaköréről Kialakulása, rendszertani helyzete A rendelkezésünkre álló adatokból egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy mi az általunk talált populáció taxonómiai besorolása, ezért döntöttünk a formakor megnevezés mellett. Az állatföldrajzi kapcsolódások tisztázása és a genetikai alap megismerése további vizsgálatokat igényel. A legvalószínűbb magyarázatok az alábbiakban foglalhatók össze: IJ A lapformakör A Dorcadion fulvum ssp. cervae erről a meglehetősen változékony színezetű Dorcadion fulvum formakörről izolálódott, valahol a Dunamenti kiterjedt szikeseken. A folyamatot elősegítette a zárt populációkban fellépő génsodródás, mely jelenségre Gaskó (1979, 1999) épp ennél a fajnál hívta fel a figyelmet. 2./ Önálló alfaj Ahogy a Duna-mentén, úgy a Tisza-vidéken is kialakult egy szikes specialista alfaj. A más Dorcadion fajok által nem (vagy legfeljebb alig) hasznosított terület(ek) birtokba vételét megkönnyítette, hogy a barna gyalogcincérek a Tisza és a Maros Csongrád megyei árterein elsősorban a csenkeszesek (Festucion) állatai (Gaskó 1998/a). 3.1 Hibridizáció Munkahipotézis szintjén fogadjuk el, hogy a Dorcadion fulvum ssp. cervae elterjedése jóval tágabb (vagy tágabb volt) annál, mint amiről tudunk. A sziki alfaj ezen a (flórajárások határterületének számító) vidéken hibridizálódott a Tisza-völgyi populációval.