A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - A kiskunsági szikes gyepek gyalogcincéreiről (Dorcadion sp.)

Habitus Az egyedek színezete meglehetősen variábilis, az egyszínű barnától az egyszínű feketéig terjed -27. sz. kép-. A bogarak habitusa hasonló a pusztai gyalogcincérhez, a teljesen fekete hímek első ránézésre alig különböztethetők meg attól -28. és 29. sz. kép-. Lelőhelye és élőhelyei Az intermedier formakörnek eddig egyetlen ismert lelőhelye a Felgyőtől Csanytelekig húzódó szikes puszta. Ez szerencsére távol esik minden tájátalakítástól, így az állomány léte nem forog közvetlen veszélyben. Példányaikat eddig a következő társulásokból mutattuk ki: zsázsás mézpázsitos szikfok (Lepidio-Puccinellietum limosae), ürmös szikespuszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae) és cickafarkos szikespuszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae). Speciális élőhelyként említhető a cickafarkos szikespusztának, valamint a zsályás-legyezőfüves sztyepprétnek (Astragalo-Festucetum rupicolae) a kontakt zónája. Bár élőhelyükön az együttes előfordulásuk megszokott jelenség, felméréseink során a barna gyalogcincérek (Dorcadion fulvum) intermedier formakörébe tartozó bogarakat a szikesedő homokon gyakoribbnak találtuk. Az egysávos gyalogcincérek sziki alfaja (Dorcadion pédestre ssp. kaszabi) inkább a kötöttebb talajú helyeket részesíti előnyben. Az átmeneti formakör rajzásviszonyai Az átmeneti formakör egyedeinek a rajzása -csakúgy, mint a Dorcadion fulvum cervae esetében- robbanásszerű és rövid ideig tart. Ez jellegzetesen a szoloncsákos szikesek állataira jellemző sajátosság, mert a gyorsan kiszáradó területeken a „jól időzített" április végi, május eleji aktivitás behozhatatlan szelekciós előnyt biztosít. Érdekes, hogy a tiszántúli szolonyec szikesek (pl. a Nagyéri-legelőn, vagy a Deszki-pusztán) csenkeszeseiben (Festucion) lényegesen elnyújtottabb a rajzásgörbe (Gaskó 1998/a). A robbanásszerű (erruptiv) aktivitásnak léteznek árnyoldalai is. Ha ebben a viszonylag rövid időintervallumban kialakul valamilyen pesszimum faktor, akkor az látványos állománycsökkenéshez vezet. Ilyen tényező például a hideg, csapadékos tavasz, a tartósan magas talajvíz, a kifejlődés szempontjából kritikus időszakban fellépő aszály stb.