A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

Indoklás (helyett) - Bevezetés a Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről sorozathoz

Indoklás (helyett) Bevezetés a „Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről" sorozathoz Az élhető környezet alapvető emberi jog. Egy település, gazdasági súlyától és lakói számától függetlenül, akkor válik a szó igazi értelmében vett várossá, ha az ott élő emberek bíznak a jövőben. Hihetnek abban, hogy akárcsak ők és felmenőik, utódaik is élhető természeti környezetet kapnak majd örökül. Sajnos az idilli állapot csak a mesékben valósul meg csodák segítségével, rajtunk kizárólag az átgondolt cselekvés segíthet. Először is gondoljuk végig a lehetőségeink. Mindenképp célszerű volna fenntartható határok között tartani a fejlődés bővülését, és régóta halogatott környezetvédelmi beruházásokra kellene előteremteni az anyagi fedezetet. Bár a gondolkodásmód átformálása nem megy máról holnapra, a jelenlegi nemzedékének kell meghoznia mindazokat a népszerűtlen döntéseket, melyeket az előző generáció különféle okokra hivatkozva nem tett meg. A megoldáshoz vezető út első lépése mindenképp a szemléletváltás, mely fogalmat szlogenné válása kissé már elkoptatott. Agócsy Pál (1981) találóan fogalmazta meg korunk emberének tudathasadásos értékítéletét: „Amíg, - igen helyesen - műveletlennek bélyegzik, aki nem ismeri József Attila költészetét, vagy Beethowen zenéjét, elsiklanak a legközönségesebb erdei fák vagy rovarok ismeretének hiánya felett. Pedig ezek a lények az embert is befogadó természet integráns részei. " A természet szeretete valamilyen formában a városi ember számára érzelmi szükségszerűség. Radó Dezső (2001) szavaival élve: "... a növényzet különleges helyi értékkel bír, mert a városlakó számára az utolsó kapcsolatot jelenti a természettel, ezenkívül pótolhatatlan eszköz a halmozottan jelentkező ártalmas városi hatásokkal szemben. "