A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - Belterületi vizeinek múltja és jelene

Belterületi vizeink múltja és jelene A XVIII. században Szeged Palánkon kívüli területe tele volt apróbb-nagyobb mocsarakkal, mocsárrétekkel, tavacskákkal, holtágakkal és erecskékkel. Doc la Croix Pait mérnökkari ezredes leírásából tudjuk, hogy 1712ben Szeged három nagyobb szigetből állt, Alsóvárosból, Felsővárosból, továbbá a vár és a Palánk egyesített tömbjéből. Felsőváros további hat szigetecskére tagolódott (idézi Kaszab 1987). A különféle tereprendezések ellenére, az 1700-as évek végén még mindig sok a vizenyős terület. (1784. Coll XVIII. Sect. 30., Coll. XVIII. Sect 31.). A város terjeszkedése és a Tisza szabályozása következtében, a XIX. század első harmadától, fokozatosan új helyzet áll elő. A korábbi belterületi vízállások egymás után szűntek meg. Mikroklíma alakító szerepüket (csekély kiterjedésük miatt) legfeljebb részben vehették át a későbbi, emberkéz alkotta tavacskák. Ezeknek az eredeti vizes élőhelyekhez már vajmi kevés közük van. Kivételként a Bika-tó és a Vértó (Vöröskereszt-tó) említhető, melyek kapcsolódhattak a hajdani vízállásokhoz. Az I. Katonai Felmérés vonatkozó lapján (1784, Coll. XVIII., Sect. 30.) a Bika-tó helyén a Sziliért (Szillos Ere) kísérő mocsár és mocsárrét rajza látható. Inczeffinél (1960) szerepel egy 1752-ből származó adat (Lacum Baktó), amely minden kétséget kizáróan tóra utal. A szerző (Inczeffi (1960) közel száz évvel későbbi időszakra vonatkozó megállapítását szó szerint idézve „ 1840 körül még az egész vízjárta rét volt, a mélyebb részén állandó vizű tóval. " A kérdés csak az, be tudjuk-e határolni ezt a tavat. A katonai felmérés ábrájának (1784, Coll. XVIII., Sect. 30.) tanúsága szerint a „Szillos Ere" mocsárvidékét egy hosszan elnyúló, hozzávetőlegesen E-D irányú töltés zárta le. A mai Bika-tó ennek a töltésrendszernek a „sarokpontja" körül található. Nézzük meg, mit írt Baktóról 1833-ban Giba Antal (in Rózsa 1986): 3244/1833: Szent András hava 18-án „ Ugyan azon Község ugyan azon napról abbéli Javallattal vagyon, hogy mivel a Bak Tó többnyire száraz, a nagy kölcségekkel öszvekapcsolt javítással járó Szilléri lábos híd