A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Intézményünk munkatársai és a természet védelme - Lakatos Károly és a „zöld gondolatok”

Intézményünk munkatársai és a természet védelme Lakatos Károly és a „zöldgondolatok" Szeged Herman Ottójának, Lakatos Károlynak gondolatvilága és hozzáállása az élet dolgaihoz (leszámítva olthatatlan vadászszenvedélyét) rendkívül közel állt a mai zöldekéhez. Abban a korban élt és alkotott városunkban, amikor a régiek még -ha máshogy nem, hát felmenőik történeteiből- viszonylag pontos ismeretekkel rendelkeztek a szabályozás előtti időkről. A gátrendszer felkubikolása után a mentett oldali területek gyorsan kiszáradtak, de az alacsonyabb térszinti) helyeken (amilyen pl. a Tápai-rét) létezett egy nem túl hosszú átmeneti időszak. Az egyre apróbb foltokra szakadozó nádasok, gyékényesek és mocsárrétek, az olyan éles szemű megfigyelő számára, mint Lakatos Károly, sokat elárultak a közelmúltról. Az alábbi (Lakatos 1898) idézet a szabályozásokat követő időszakra vonatkozik. ,, Tehát a birtokok szaporodása - legyünk őszinték - csak az úgyis elég vastag hájat hizlalta még vastagabbra -sa szegényebb nép még szegényebb lett. Nekik alig jutott valamicske az áldásból, de annál több ,,ártérfejlesztési", »vízmentesítési« és a jó Isten a megmondhatója, még mily czímű költség meg adó, mely a tehetősebbet is immáron agyonnyomással fenyegeti. " Nézeteivel nem állt egyedül. Néhány évtizeddel korábban Okruczky Aurél (19647a) még nála is sarkosabban fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy hol kezdődik a természetvédelem többféle válasz adható. Ha eltekintünk a szervezeti formák kiépítésétől, továbbá a törvényi háttér megteremtésétől, akkor az első lépés a megismerés. Mint arról már szóltunk, a nagy szintézisek számtalan apró cikkecskéből állnak össze. Alapfokon nélkülözhetetlenek a fauna- és flóraadatok, melyek birtokában, egy idő után, a rejtett összefüggések is egyre jobban kirajzolódnak. Lakatos Károly elsőként fedezte fel a Fehér-tó különleges madártani jellentőségét. Erről a "Vadászati és madarászati emlékeimből" c. könyvében (Lakatos 1891) a következők olvashatók: „Az élet itt csak idényszerű, máskor lappangó, de mindig bizonyos idegenszerű, szokatlan jelleget mutat, kicsiben a tengerpartok madáréletére emlékeztetve. Sohasem viseli magán a háziasság, a játszi kedélyesség nyilvánulásának aranyos zománczát. Tavaszszal, őszszel van csak rövid időre élénkség. Akkor hasonlít e tóvilág egy világváros nagy vendégfogadójához, hol a sok jövő-menő út as szinte egymás kezébe adja a kilincset.