A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Intézményünk munkatársai és a természet védelme - Puskával védhető természet

Úgy van itt is. Mert a Fehértó nem egyéb egy nagy madár-vendégfogadónál, melyen milliónyi vízi szárnyasnak vezet át vándorútja rövid időre tavaszi fuvalomkor, meg midőn a már sorvadó virány fölé halotti pártát kezdenek szőni a „bikanyál " szálongó ezüstszálai. " Puskával védhető természet Hazánk természettudományos felfedezése a vadászatokkal és az utazásokkal kezdődött. Nem meglepő tehát, hogy szűkebb pátriánk első hiteles faunisztikai adatait Bél Mátyás (1732) „Csongrád megye leírása" című munkája tartalmazza. Sem a szerző, sem a felméréseket végző munkatársa nem volt az állattanban különösképpen járatos (Paszlavszky 1918). Ennek tudható be, hogy elég gyakran hagyatkoznak a vadászok és halászok elbeszéléseire. Az állatok jelentős hányadánál egy vagy több genussal átfedhető "vadász taxonokkal" kategorizál (például gémek, ludak, récék, szalonkák). A megközelítési módszer minden pontatlansága ellenére optimálisnak tekinthető. Az adott korban (1700-as évek eleje) a vidéket jól ismerő lápi emberek tudománya sokkal hitelesebb volt, mint a hazai szakkönyveké. Elég csupán a meseszerű fordulatokban bővelkedő, 1702-ben megjelent Miskolczy Gáspár-féle "Egy Jeles Vadkert"-re gondolni. Az állatok azonosítását megkönnyíti, hogy az „Országleírás" latin nyelven készült. A népi elnevezéseket lényegesen nehezebb lenne megfejteni. Szeged közjegyzője, Okruczky Aurél szenvedélyes vadásznak számított. 1864-ben cikksorozatban összegezte addigi tapasztalatait, sorra véve a környék vadászatilag jelentős területeit (Okruczky 1864/a, 1864/b, 1864/c, 1864/d, 1864/e, 1864/f, 1864/g). Faunajegyzéke valamennyi vadászható emlős- és madárfajra kiterjed. Megfigyelései kiállták az idők próbáját. A XIX. század végén, az élővilág megismerésének újabb, jelentős mérföldköve volt, a tudományos igényű ornitológiai vizsgálatok megindulása. Szegeden ez két neves (amatőr)vadász nevéhez köthető, Lakatos Károlyéhoz és Zsótér Lászlóéhoz (Gaskó 1999/a). A közös gyökerek ellenére a természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekei egyre gyorsuló ütemben távolodnak egymástól. Az ellentét korántsem antagonisztikus, de a két szemléletmód közelítése embert próbáló feladat. Keveseknek adatik meg, hogy gyüjtőszenvedélyüket leküzdve eljussanak a tudományos igényű megfigyelésekig. Ehhez a nem mindennapi „kisebbséghez" tartozott néhai munkatársunk, Beretzk Péter is. Kirándulásairól kezdettől fogva pontos kimutatást vezetett, amit 5, beragasztott szövegblokkokkal tűzdelt, sűrű sorokkal teleírt fűzet tanúsít. Az elsőt 1930-tól 1948-ig

340 vezette, a másodikat 1948-tól 1952-ig. A harmadik az 1952 Beretzk, P. /1930-1948/: Vadászati naplóm. 1. - Kézirat Szeged.