A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - Kutatói magatartásformák és szakmai kapcsolatok Csongrád megyében a századfordulón (1884 és 1920 között)

arányos fejlesztés mellett döntött, vagy szelektált a különféle tudományos profilok között. Az első megoldás intenzív tárgyanyag fejlesztést eredményezett, de a tu­dományos feldolgozás lelassult, szélsőséges esetekben el is maradt. Ezt leghatéko­nyabban a szakági specializáció gyorsíthatja fel, természetesen csak akkor, ha van mit feldolgozni. A fentiekből következik, hogy a XIX. és a XX. század fordulóján ugyanazzal a két kutatói magatartásformával találkozhattunk, mint napjainkban. Léteztek szű­kebb tudományos spektrumú taxonspecialisták és jóval szélesebb alapokra építke­ző, gyüjteménycentrikus generalisták. Tulajdonképp beszélhetnénk gyűjtő és fel­dolgozó típusokról is, de a századfordulón ezeket a fogalmakat sokkal nehezebb lenne értelmezni. A merítés további növelésével egy idő után elvileg eljuthatunk a polihisztor­ságig, ami a szó klasszikus értelmében már ekkor is a tudomány határain kívül eső kategóriának számított. Idővel a fogalom pejoratív felhangja némileg háttérbe szo­rult. Napjainkban e kategóriát egyfajta elismerésképp, a több tudományágra kiter­jedő életmű megjelölésére használják. Történetünk későbbi szereplői közül ebben (de csakis ebben) az értelemben tekinthető „polihisztornak" Laktos Károly és Csongor Győző. A (XX.) századelő viszonyai között a taxonspecialisták és a generalisták elkü­lönítése nem túl hálás feladat. A specializáció foka ekkortájt lényegesen alacso­nyabb volt, mint napjainkban. Korunk specialistái általában egyetlen családdal, vagy valamely népesebb nemzetség fajaival foglalkoznak, a régiek ennél minden­képp szélesebb spektrumú mintát vizsgáltak. A zoológiánál maradva, felméréseik rendszerint a teljes osztályra (Ordo) kiterjedtek. Ráadásul a hajdani szakemberek fő állatcsoportjuk mellett egyéb taxonokat is kutattak, igaz kevésbé alaposan. Ezeknél a több részterületet felölelő vertikumoknál az arányok a mérvadóak. Nézzünk az elmondottakra egy példát. Vellay Imre növényvédős korszakában közölt néhány mezőgazdasági vonatkozású cikket. Halála után Abafi-Aigner Lajos megjelentette kéziratait a Rovartani Lapokban. A meglehetősen szegényes faj listák a Szeged környéki egyenesszárnyú-(Orthoptera), hártyásszárnyú-(Hymenoptera), kétszárnyú-(Diptera), poloska-(Heteroptera) és lepkefaunáról (Lepidoptera) ké­szültek (Vellay 1899/a, 1899/b, 1899/c, 1899/d, 1899/e). Apróbb írásai azonban összességükben sem érnek fel főművével, az 1894-ben Vánky Józseffel közösen publikált, „Adatok Szeged vidékének állatvilágához" c. munkával. - Az állatvilág esetünkben kizárólag a bogarakat (Coleoptera) jelenti.­A saját korát majd egy évszáddal megelőző, ökológus szemléletű faunamü, napjainkban is kikerülhetetlen alapirodalom. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy Vellay Imrét a szakmabeliek bogarászként tartják számon. 2"7

Next

/
Oldalképek
Tartalom