A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - Kutatói magatartásformák és szakmai kapcsolatok Csongrád megyében a századfordulón (1884 és 1920 között)

Viszonylag egyszerűbb Lányi Béla besorolása, akinek csaknem teljes életműve a virágos növényekhez kötődik, így bízvást tekinthető taxonspecialistának. A kor tudósai közül a nagy gyűjteményfejlesztők (generalisták) közé sorolhatjuk a hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalant, a szegedi Vánky Józsefet és a makói Halász Árpádot. Esetükben a széles érdeklődési kör semmiképp sem párosult „polihisztoros" felületességgel. Mindegyiküknek létezett egy. vagy két kiemelhető tudományos profilja, amelyet magas színvonalon művelt. A választott szakterületek valamilyen mértékben állandónak bizonyultak, bár az idő múlásával elég éles súlypont eltolódások érzékelhetők. Halász Árpád például botanikusként kezdte, bogarászként folytatta, majd mintegy kiegészítésképp néhány gerinces csoportot is felmért (Gaskó 2002). A széles spektrum valószínűleg azzal magyarázható, hogy igyekezett minél több rendszertani egységre kiterjedően megismeri szülővárosa élővilágát. Szemlélete a kor vidéki természetbúvárai között általánosnak mondható. A Reizner nevével fémjelzett időszakban a megyei természettudományos gyűjtemények kezelői közül kizárólag Vánky József főreáliskolai tanár kötődött valamelyest intézményünkhöz, bár a munkálatokba legfőbb tanácsaival kapcsolódott be. Igaz a Szegedi Városi Múzeumban (hozzáértő) gyűjteménykezelő híján nem is lehetett kivel kooperálni. 1911. után, amikor Lányi Béla személyében (gyűjteményünk történetében először) botanikusra bízták a növénytárat, az adott szakterületen belül azonnal megindult a korábbi gyakorlat átértékelése. Rövid idő alatt gyümölcsöző cserekapcsolat épült ki Theodorovits Ferenccel, a Királyhalmi m. kir. Erdőőri Szakiskola igazgatójával és Bodnár Bertalannal, a Hódmezővásárhelyi Ev. Ref. Főgimnázium természetrajz tanárával (Csongor 1960/a). A többi Csongrád megyei természettudományos gyűjteménnyel - mivel ott nem dolgozott botanika iránt érdeklődő szakember továbbra sem jött 1ère semmilyen együttműködés. Mivel széles érdeklődési körük ellenére mindketten meglehetősen fanatikus bogarászoknak számítottak, hasznos információcsere alakult ki a Hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalan és a makói Halász Árpád között is (Bodnár 1939).