A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A háromlábú csirke szárnyalása, avagy a fellendülés kezdete vidéken

sa során három nagyobb gyűjteményi egységet alakított ki, melyek a következők (Bodnár 1939): 1./ zoológiai gyűjtemény 2.1 botanikai gyűjtemény 3./ ásvány-, kőzet-, földtani- és kémiai gyűjtemény (Ez utóbbiba tartozott az őslénytani anyag is.) M. kir. Állami Főreáliskola A gyűjtemény 1872-ben keletkezett. Az 1904. évi hivatalos adatokból (MM 1904) kitűnik, hogy jelentős állattani anyaggal rendelkeztek, ami nem a véletlen müve. Az 1800-as évek végén hosszú ideig Vánky József gondozta a gyűjteményt. Az iskola beszerzései ebben az dőszakban kevésbé kötődtek a tantervhez, mint azt a Kegyestanítórend Városi Főgimnáziuma esetében láttuk. Kimondva, vagy sem, Vánky József „múzeumi szemlélettel" fejlesztette a természetrajz szertárt. Az egyes részgyűjtemények kialakítása tervszerűen történt, ami a szertárgyarapításról szóló jelentésekből egyértelműen kiolvasható (Hoffer 1885, 1887, 1888). A tendencia a Vánky utáni korszakban is folytatódott (Homor 1904, 1907, 1908). 1901 és 1914 között Szabó Imre elég tetemes, 3500 növényfajt (példányt?) tartalmazó herbáriumot hozott létre (Péter 1989). A Királyhalmi M. Kir. Erdőőri szakiskola gyűjteménye A gyűjtemény besorolása nem túlzottan egyszerű feladat. Kérdéses ugyanis, hogy a hajdani erdőőri szakiskola tárgyai melyik tudományághoz tartoznak, a természettudományhoz, az erdészettörténethez, vagy a kultúrtörténethez. Mivel határterületről van szó, többféle válasz is elképzelhető. Az iskolaalapítás ténye és annak körülményei szerves részét alkotják a hazai erdészettörténetnek. Káinoki Bedő Albert munkatársaival, Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt 1879-ben elkészítette az Első (nem összbirodalmi) Magyar Erdőtörvényt (1879. évi XXXI. te). Ennek 22.§-a az ún. kötött forgalmú birtokon (hitbizomány, állami tulajdon, magánalapítvány, egyházi- és kincstári területek, stb.) kötelezően előírta a szakképzett erdőőrök alkalmazását. Érdekes helyzet állt elő. A törvényi kötelezettség létezett, az elrendelt képesítés megszerzését lehetővé tevő iskolák hiányoztak (Kolwentz 1976). Az 1963-as hírhedt Luca napi szélvihar alapos pusztítást végzett a nem megfelelő fafaj összetételű szeged-alsótanyai erdőségekben. Az elemi kár mértéke mindenképp intő jelnek számított. Okulva a történtekből a homoki erdőségek tervezését és fenntartását új alapokra kívánták helyezni (Kiss 1939). Szeged belterületét az 1879. évi Nagyárvíz romba dönti. A katasztrófa után ismét felvetődik a