A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Egykori tematikus állandó kiállítások

\.l Az eredeti forgatókönyv a bírálatok hatására egyre koncepciózusabb és ami ezzel együtt jár, egyre elvontabb lett. Az átalakítás törvényszerűen maga után vonta a megjelenítés lehetséges eszközeinek a változását. A tárgyak rovására a képi és a grafikai megoldások kerültek előtérbe. Bezárult a Farkas (Henrik által vázolt) csapda. Ezek után magától értetődőnek tűnhet, hogy a korábbi kiállításoknál „megszokott" tárgyi gyarapodás is elmaradt. 2.1 A környezetvédelem látókörünkbe került problémáinak jelzés szintű bemutatásához legalább másfélszer ekkora hasznos tér kellett volna. Ha komolyan vesszük a forgatókönyvet még több. 3./ Az összhatásában látványos installáció a kiállítástól külön életet élt. Valószínűleg a méretek egyeztetésénél csúszott be a hiba, mert amikor elkészült mindenkire (beleértve a koordinátort, Agócsy Pált is) a meglepetés erejével hatott. Szelektáló faktorrá vált elemei alaposan átrendezték a nagy műgonddal összeállított forgatókönyvet. Jellemző, hogy az élővilág bemutatásához mindössze egy közepes méretű diorámát terveztek. Ekkor felejtettünk el végérvényesen az olyan fejezeteket, mint például a hegyvidéki- és a klímazonális erdők. A Dél-Alföld jellegzetes élőhely-komplexei közül csak a Tisza-menti hullámtereket tudtuk úgyahogy bemutatni. Agócsy Pál, aki korának legkiválóbb természettudományos népművelője volt, megkísérelte menteni a menthetőt, de ettől a ponttól kezdve az installáció rendezte a kiállítást. Ami elfért az bekerült, ami nem az kimaradt. Az improvizáció napi gyakorlattá vált. A konkrét teendők Gaskó Bélára hárultak, aki a különféle dokumentumokon található aláírások szerint a „kiállítás rendező szakembere"

200 lett. A terem galériájához irreálisan túlméretezett lépcsősor csatlakozott. Ennek két fontos alapfunkciója volt: akadályozta a körbejárást és foglalta a hasznos kiállítási teret. Az átadás utáni idők közművelődési kampányfeladata során „bevonultatott" szocialista brigádok tagjai rácsodálkozva e nevezetes térelemre, „Az ember és környezetét" nemes egyszerűséggel „lépcsős kiállításnak" titulálták. A sajnálatosan találó elnevezés a kollégák humorérzékének köszönhetően állandósult. (Városunkban a „lépcsős" ekkoriban egy jó hírűnek semmiképp sem nevezhető kocsma neve volt, amely a Londoni körút és a Tollbuchin sugárút -ma Kálvária sugárútsarkán üzemelt. Az itt folyó mozgalmas életről gyakran tudósított a Délmagyarország bűnügyi rovata.) A tárgyszegénységen utólag azzal igyekeztünk segíteni, hogy a Dél-Alföldről az utóbbi 150 évben eltűnt állatok bemutatására, a lépcső melletti holt térben, egy minden oldalról megtekinthető üvegdiorámát állítottunk össze. ~ Lásd a kiállítás átvételekor készült „Feljegyzések" aláírását (A feljegyzés a nyitás napján, 1978. 07. 21-én készült) -in.: MFM Adattára isz.: -