A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Egykori tematikus állandó kiállítások

Végül a nyitvatartás meghosszabbítása ügyében 1953. 02. 13-án dr. Fülep Ferenc főosztályvezetőhöz (Népművelési Minisztérium) fordult

176

: „A 48 órás nyitvatartási időért az elmúlt évben a Délmagyarország c. napilap hasábjain erősen harcolt. A város dolgozói nyílt levélben kérték, hogy a múzeum álljon a dolgozók rendelkezésére az addigi napi 6 órai nyitvatartás idején túlmenőleg. Új nyitvatartási időnket dec. 7-től, az országos múzeumokkal egyidőben, a Múzeumi Központ propaganda csoportja állapította meg. " Minden cáfolatot készségesen elfogadva úgy véljük, hogy a populáris jellegű zenei események kivételével Szegeden nem ez a hozzáállás a jellemző. Kulturális rendezvényeken a látogatók sem azelőtt, sem azután nem törték össze a berendezést a nagy tolongásban. A Fehér-tó szindróma Ejtsünk néhány szót arról a jelenségről, melyet jobb híján Fehér-tó szindrómának nevezhetünk. Kialakulásában a „Fehér-tó élete" c. állandó kiállítás, terjesztésében a média és a PR munka kapott központi szerepet. - Nézzük meg a Fehér-tó kiállítást a Móra Ferenc Múzeumban (2000-ben!) A tematikájában korszerű, látványos kiállítás sikerét és (nem utolsó sorban) menedzselésének elképesztő hatékonyságát bizonyítja, hogy sok látogató a mai napig is a „Fehér-tó élete" diorámáit keresi a múzeumban. Az idősebb korosztálynál még érthető a régi idők iránt érzett nosztalgia, de ha egy 30 év körüli ember rákérdez, hogy megvan-e a „Fehér-tavi kiállítás" (amit néhány évvel ezelőtt látott), az már több mint elgondolkodtató. Az effajta, alaposan megkésett érdeklődésnek talán, ha fél szívvel tudunk örülni. Mivel a „Fehér-tó élete" c. kiállítást még 1962-ben lebontották nyilvánvaló, hogy azt a célszemély semmiképp sem láthatta. Következésképp, vagy egyáltalán nem járt még múzeumban az illető, vagy ha igen, akkor nem jutott el a természettudományos kiállításig. Sem az 1978-ban megnyitott „Ember és környezete", sem az azt követő „Csak egy Földünk van" c. állandó kiállításunk nem keverhető össze a „Fehér-tó életével". A „Tisza élővilága" legfőbb annyiban hasonlatos hozzá, hogy mindkettő a hagyományos diorámás megoldásokra épült. A Fehér-tó szindrómából meglehetősen negatív következtetések vonhatók le az elmúlt évtizedek látogatási szokásairól, és az időközben elkészült 3 állandó kiállításunk reklámozásáról. Teremőr kérdések -in.: MFM Adattára isz.: 93-1953