A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Egykori tematikus állandó kiállítások

- Bárki bármit mond, a ,, Vadvízország" igenis létezik! Az eredetileg minden valószínűség szerint Beretzk Pétertől származó emblematikus elnevezést a különféle médiák azonnal felkapták. Népszerűségéhez hozzájárult Homoki Nagy István 1951-ben készült, „Vadvízország" című, kitűnő természetfilmje is. Bár mind Beretzk Péter, mind tanítványa, Csizmazia György differenciáltan használták ezt a kifejezést, a szegedi közgondolkodásban a Vadvízország hosszú ideje a Fehér-tavat jelenti. (Annak ellenére, hogy a megvál­tozott környezeti és gazdálkodási feltételek hatására, ma egy új típusú természeti értéket csodálhatunk itt meg.) Úgy tűnik egy hangzatos szlogen hatására az embe­rek hajlamossá váltak arra, hogy higgyenek abban, amit az népszerűsít. A skála, amely az elektronikai cikkektől, a mosóporokon át, a „Vadvízországig" terjed, gyakorlatilag kimeríthetetlen. Ha e vadregényes őstáj létezik, nincs messze Szegedtől, ráadásul aszfaltozott út vezet egészen a madarakig, akkor azt meg is kell tekinteni. Valószínűleg hasonló megfontolásból indulnak ki az idegenforgalom szakemberei, a túraszervezők és a gyerekcsoportokkal ide látogató pedagógusok, csak éppen a tényleges állapotokkal nem számol senki. Akárhogy csűrj ük-csavarjuk a szót, a terület kizárólag ökoturizmusra való, tömegturizmusra nem. A szabadon látogatható nagykilátón távcső nélkül szemlélődő laikusok, a helyszínen szembesülnek a kiábrándító való­sággal, nincs ott (számukra) semmi érdekes, csak halastó, meg dresszírozó rend­szabályok. Előzetes bejelentés esetén ugyan, a KNP által biztosított kísérővel elmehetnek a kutatóházig, de így még annyit sem látnak, mint az előbb madártáv­latból. Ha „az üzemi területen fennforgó tényálladék tisztázása végett", a halgazda­ság zordon biztonsági emberi is megjelennek erőt mutatni, akkor az élmény tényleg egy életre szól. A hiba forrása nem a szemek élességében, hanem a motiváltság hiányában ke­resendő. Ahhoz, hogy valaki észrevegye e táj páratlan természeti értékeit bizonyos alapismeretekkel, és némi madarászvénával kell rendelkeznie. A meglehetősen szomorkás hangulatú képtől, egyedül a madarak őszi és tava­szi vonulása tér el, melynek megtekintéséhez (és megértéséhez) célszerű szakem­berek segítségét igénybe venni. A Tisza (és környéke) élővilága Alapinformációk Helyszíne a Móra Ferenc Múzeum, a nyitás éve 1962. Rendezte és a forgató­könyvet írta: dr. Marián Miklós és dr. Csongor Győző (Csongor-Marián 1961). A tárlók és diorámák berendezése Marián Miklós tervei alapján történt. Az installá­ciót és a belső térelemeket dr. Boreczky László tervezte. A hiányzó preparátumok legyártásának feladata Eőry Miklósra, Esztergályos Lajosra és Készei Péterre hárult. A munkálatok kivitelezője a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom