A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A Budapest-centrikusság kialakulása és annak hatása a vidéki természettudományos múzeológiára (1880-1910)

Ne tévesszen meg senkit, hogy a hirdetések egy része nem a fővárosban élő kereskedőktől származik. Anyaguk határozását ők is a már megismert mechanizmus segítségével (Allattár, elismert hazai és külföldi specialisták) pontosították. 1910-ben Csiki Ernő hathatós közreműködésével megalakult a Magyar Rovartani Társaság, ami a főváros domináns szerepét tovább erősítette. A gerinces tax ónok esetében némileg más volt a helyzet. Itt a faj szám alacsony és a határozás sem túlzottan nehéz feladat. Igaz az 1880-as években mind a magyar, mind a latin nómenklatúrában meglehetős nagy káosz uralkodott, de némi nehézség árán ezt át lehetett hidalni. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vadászathoz ekkor még erősen kötődő madarászat, évszázados hagyományokra építhetett. A XIX. század közepétől már csak egy elhivatott szervező hiányzott, akit hamarosan meg is találtak, a sokoldalú tudós, Herman Ottó személyében. Az ő érdeme, hogy a kutatások koordinálására 1893-ban megalakult a Magyar Ornithológiai Központ (Gaal 1894, Herman 1894). Az új intézmény első feladatai közé tartozott 1894-ben a szinkron megfigyelések országos hálózatának a továbbépítése és működtetése. A teljességre törekvő felmérésekben rendes megfigyelőként (ami akkoriban nagy szó volt) két szegedi madarász vett részt (Jablonowsky 1894). Az egyik intézményünk későbbi munkatársa Lakatos Károly volt, a másik Zsótér László, aki nagy értékű madárgyűjteményt ajándékozott a Szegedi Városi Múzeumnak. 1894-ben mindkettőjük megfigyelési helyének Szegedet jelölték ki, amely 2 nagyobb részterületből állt a Fehér-tóból és a Tisza-mentéből (Magy. Orn. Központ 1895). Lakatos megfigyelési helyei később kibővültek a Horgosi-tóval és a Madaras-tóval (Mórahalom, Madarász-tó). (Lakatos legtöbb tanulmányával ellentétben az 1895. év vonulási adatai - közzétette Gaal (1896) - helyes magyar és latin nevekkel jelentek meg.) A társasági élet és a kereskedelem hasonló szerepet töltött be, mint a bogarászoknál, azzal a különbséggel, hogy Herman Ottó zsenialitásának köszönhetően minden lényegesen szervezettebben zajlott. Bár az időpontok és a mechanizmusok mások, a többi gerinces taxonnál (halak, kétéltűek, hüllők és emlősök) szintén nyomon követhető a kutatóhelyek centralizálódása. Összegzésképp megállapíthatjuk, hogy a hazai madarásztársadalom Buda pesthez történő kötődését nem annyira a határozás nehézségei, mint inkább az átfogó a tudományos programok biztosították (ahogy az napjainkban is történik). Az eddig tárgyalt előnyei mellett, a főváros-centrikusság árnyoldalai is korán megmutatkoztak. A vidéki múzeumvezetők számára (tisztelet a kisszámú kivételnek, amilyen például a szegedi Reizner János volt) a határozások „bonyolultsága" és a speciális szakértelmet igénylő rendszeres állagvédelem nem tette túlzottan vonzóvá a termé: Kelecsényi Károly hirdetése az 1903. évi Rovatani Lapok (10. kötet) reklámoldalán