A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A Budapest-centrikusság kialakulása és annak hatása a vidéki természettudományos múzeológiára (1880-1910)

szettudományt. A többi klasszikusnak számító múzeumi szakág ennél azért jóval nagyobb önállóságot engedett meg művelői számára. Lényeges szempont (volt és maradt), hogy a múlt emlékeinek védelmét valamennyi társadalom és helyi közösség fontosabbnak tartja a természet köréből kikerülő tárgyanyagnál. Ezen az axiomatikus igazságon a zöldmozgalmak megerősödése sem tudott érdemben változtatni. A fenti hatások eredőjeképp a vidéki múzeumokban a többi tudományterülettel (úgymint a régészettel, a néprajzzal és a helytörténettel, a képzőművészettel stb.) összevetve a természettudomány már a kezdet kezdetén jelentős lépéshátrányba került. Úgy tűnik szakágunk vidéken művelt változata „későn érő típus", mert ezt a gyermekbetegséget a mai napig sem tudta teljesen kinőni. Ennek fényében az sem számít komolyabb meglepetésnek, hogy a századforduló idején (XIX és a XX.) egy-egy patinásabb középiskola természetrajz tanára, diákjai bevonásával, különb szertárat állított össze a környék élővilágából, mint amilyenekkel a vidéki múzeumok rendelkeztek. A fenti megállapítás nem feltétlenül a darabszámra, inkább az egyes gyűjtemények tudományos értékére vonatkozik. Megyénkből a hódmezővásárhelyi Bodnár Bertalan, a szegedi Vánky József és a makói Halász Árpád ez irányú munkálkodását emelhetjük ki követendő példaként. A Budapest központúság a Magyar Minerva III. kötetében (1903-1904) található adatsorok segítségével akár számszerűsíthető is. Intézményünk relációjában a nagyságrendek magukért beszélnek. Az intézmény neve: Tárgyanyaga (db): állat növény ásvány, kőzet és kövület Állattár 1.285.865 Növénytár 425.700 Ásvány-és Őslénytár - 89.610 Somogyi-könyvtár és (szegedi) Városi Múzeum 31.659 4.200 3.300