A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - A természettudományos kiállítások klasszikus csoportosítása és az egyes csoportok főbb jellemzői

óvá alakítani. Ilyen bemutatót - amennyiben az anyag korrektül határozott - elvileg bárki készíthet, aki némi térlátással bír, és nem rest utána nézni a legalapvetőbb tudományos ismereteknek. A természet sokszínűsége önmagában is lenyűgöző. így az sem meglepő, hogy az alapinformációkat közlő kiállítások közönségsikere semmivel sem marad el a tematikus kiállításokétól. (Erről később még szó esik.) Mivel az ilyen jellegű alkotások mindig az adott raktári anyagra épültek, nagyobb változtatások elég ritkán következtek be. Az elkerülhetetlen apróbb átalakítások mértéke alatta maradt annak az ingerküszöbnek, ami felett az átlag látogató már változást érzékel. Ha a közönség hosszabb időintervallumon keresztül ugyanazt a megbízható minőséget kapja, az szerencsés esetben tetemes vonzerőt jelenthet. Ezt az alapelvet a marketingben is sikeresen alkalmazzák Az alapinformációkat közlő kiállítások jellegükből adódóan többnyire témavázlat és forgatókönyv nélkül készülnek. Igényesebb kivitelezésnél azonban semmiképp sem árt, ha legalább a témavázlat szintjén átgondoljuk az előttünk álló feladatokat. Eddigi tapasztalatainkra támaszkodva állíthatjuk; a többletmunka rendszerint megmutatkozik a „végtermék' minőségében. A raktárkiállítás önálló műfaj, amelynek megvannak a speciális szabályai. Az itt szerzett élmény nem téveszthető össze egy tényleges raktár megtekintésével. Az összeállítások készítőinek ügyelni kell arra, hogy a tárgyakhoz milyen installációt társítanak. A körbejárhatóságot, a tárgyakra történő rálátást és a nézelődés lehetőségét nagyobb csoportok számára is biztosítani kell. A bemutató összhatása érdekében a zsúfoltság (és az ezzel törvényszerűen együtt járó „igazi raktári jelleg

1

') mindenképp kerülendő. Az „esztétikai érzék feletti mennyiségben" kirakott tárgyanyag még a „legtudományosabb elrendezésben" sem egyéb felesleges tehetnél, amelytől sürgősen meg kell szabadítani a kiállítást. Összegzésképp megállapíthatjuk, hogy az igazán kiemelkedő, maradandó élményt nyújtó alkotások ebben a műfajban is gondos tervezést és alapos szakirányú háttérmunkát igényelnek. II./ Tematikus kiállítások A tematikus kiállítások lényege a tárgyakban rejlő információk minél szélesebb körű kibontása és meghatározott vezérlőelvek szerinti csoportosítása (Agócsy 1978/79, 1981/a). A kiterjesztő jellegű megfogalmazásból adódik, hogy nagyon sokféle vezérlőelvet tudunk elképzelni. Az, hogy mit tekintünk alapinformációnak és mit rendszerezett adatközlésnek tudományáganként változik. Ha egy ország bélyegeit időrendi sorrendben rakjuk ki, alapinformációkat közlő kiállítást hozunk létre. Ezzel szemben valamely élőhely szukcessziós fázisainak kronológián alapuló bemutatása tematikus összeállítást eredményez. Különösen az ismeretterjesztő célzatú természettudományos állandó kiállítások esetében örök vita tárgya a tematizáltsági fok. A tudományos babérokra törő, rendszerint szegényes tárgyanyagot felvonultató, magyarázó blokkokkal, elektro-