A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Néhány gondolat a természettudományos kiállításokról

Ha a logikusnak tünö mondanivalóról lehámozzuk a kissé zavaros aktuálpolitikai burkot, a társadalomtudományi rendezvények szempontsorához jutunk. A természettudományt úgy ahogy van mindenestől kihagyták. Valamivel később, a „Témamegosztás" c. fejezetben a következő mondat olvasható: „Tudatosan befolyásolni és biztosítani kell azt, hogy a műszaki és természettudományi jellegű kiállítások száma és jelentősége az elkövetkezendő időkben növekedjék. " A fenti megállapítással maradéktalanul egyet tudunk érteni, de ez semmiképp sem következik az általános alapelvekből. A leirat természettudománnyal kapcsolatos további okfejtései sem nélkülözik a kisebb-nagyobb logikai ellentmondásokat. Ezzel együtt elmondható, hogy a kiadvány (feltehetően humán végzettségű) készítői végre felfedezték a reáltudományokban rejlő lehetőségeket. Mivel a közművelődési stratégiák rendszerint magukon viselik kidolgozóik korlátait, nem mindig harmonizálnak a tényleges közönségigénnyel. Ez ökológiai katasztrófa felé araszolgató világunkban cseppet sem megnyugtató állapot. Ahhoz, hogy valaki felismerje szakágunk értékeit, nincs szüksége különleges ismeretekre, elegendő, ha „csak" kultúrember. Nézzünk erre egy helyi példát. A természettudományos (állandó) kiállításokról 1893-ban Reizner János a következőket írta (idézi Fári és Kőhegyi 1985): „...Ott van például Hamburg s annak nevezetes nagy könyvtára. A nagy, műveltközönség nem veszi azt igénybe, s így a nagy közönség műveltségi állapotára maga a könyvtár közvetlen hatással nincsen. A világváros nagy szellemi kincstárát a legutóbbi évben is összesen 3126 olvasó kereste fel, jór észben vidékiek, a helybeliek közül pedig főként azok, kik szorosabban a tudományokkal foglalkoznak, s a nagy közönség soraiból valók elvétx'e fordultak csak elő. Ellenben az ottani hírneves természetrajzi és népismereti múzeumot a tömegek látogatják. Naponként ezrek és ezrek járnak oda, hol a nagy közönség a puszta szemlélet által is ismereteit gyarapítja s műveltségét fokozza. Úgy vagyok meggyőződve, hogy a mi nagy közönségünk egy természetrajzi gyűjtemény felállítása által fog legjobban a művelődés ösvényére jutni. A legegyszerűbb ember is a természet gazdag és változatos alakulásainak szemléletén gyönyörködni fog legelőbb s felébred benne a gondolkodás, párhuzamot von maga, otthona, környezete és a tapasztalatok között, s ez a gondolkodás és egybevetés mindennél jobban fogja ösztönözni az olvasásra, az ismeretek gyarapítására és lassanként az egyszerű ember kiemelkedik az ő szűk látóköréből, kis világából. A nagyközönségre nézve igazán művelő s tanító hatása csakis egy természetrajzi múzeumnak lesz. Aki itt megfordul, a puszta szemlélet által is tanulni, tapasztalni fog. S a közvetlenség a tudásnak oly erőt s tápot kölcsönöz, hogy a szerzett ismeretek nemcsak maradandók lesznek, de mind szélesebb körökben fognak elterjedni. "