A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - A természettudományos kiállítások klasszikus csoportosítása és az egyes csoportok főbb jellemzői

A leírtakhoz nincs mit hozzátenni. Logikus, világos okfejtés, mely napjainkra sem veszített aktualitásából. Számunkra különös megtiszteltetés, hogy a „Vidék Magyarország" szakmai döntéshozói közül először a szegedi könyvtár- és múzeumigazgató ismerte föl az állandó kiállításokra alapozott természettudományos közművelés egyedi vonzerejét. Egyet kell értenünk Fán Irénnek (1999) azzal a megjegyzésével, hogy a könyvtárban eltöltött esztendők alapvetően átalakították Reizner szemléletét. Ne felejtsük el, hogy ő volt az, aki 1888-as tervezetében még semmilyen szerepet sem szánt a természetrajznak, sőt az addig összegyűlt tárgyaktól is szívesen megszabadult volna (Fári 1999). Napjaink terminológiáját használva, a környezettudatos életmód és az embertársaink iránt érzett felelősség összetartozó fogalmak. Ha csak ezt az egyetlen felismerést sikerül a célközönséggel tudatosítani, a kiállítások rendezőinek igyekezete nem veszett kárba. A természettudományos kiállítások klasszikus csoportosítása és az egyes csoportok főbb jellemzői A leggyakrabban előforduló kifejezések és alapfogalmak egyértelmű használatát segíti, ha mindjárt az elején megkíséreljük vázlatosan áttekinteni azokat. Az első kérdés az, hogy mit is tekinthetünk kiállításnak. Erre azért nem könynyű válaszolni, mert nincsenek „írásban rögzíthető" határvonalak. Sokan már néhány (felirattal, vagy anélkül) kitett tárgyat is kiállításként könyvelnek el, mások ragaszkodnak az igényesebb bemutatókhoz. Ha pragmatikusan nézzük a dolgokat, egyetlen közszemlére ítéltetett tárgynak ugyanolyan hosszú nevet lehet adni, mint bármely több száz négyzetméter alapterületű állandó kiállításnak. Igaz így semmivel sem jutunk több információhoz, mintha kirakaton keresztül egy mosószer flakont bámulnánk, de ez a munkajelentésből nem derül ki. Saját részünkről a háttér információ nélküli tárgyakat egyszerű dekorációnak, a kis terjedelmű, legfőbb néhány alapinformációval ellátott tárgy-együtteseket figyelemfelkeltő bemutatónak tekintjük. A külsősöknek történő tárgykölcsönözések tartalmilag sem sorolhatók a kiállítások közé. Kivételek (mint mindig és mindenhol) természetesen most is léteznek. Néhány rendezvény reklámértéke annyira jelentős lehet, hogy a megjelenés bármely formája „fontos eseménnyé" válik (ilyen pl. az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállításra némi huzavona után felküldött túzokkakas dermoplasztika esete).