A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A „háromlábú csirke" kora 81881-1896)

/. fejezet A természettudományi gyűjtemény A hőskorról és trendjeiről A „háromlábú csirke" kora (1880-1896) Az 1800-as évek utolsó harmadában a természettudományos közgyűjtemény fogalmát nagyon nehéz a mai normatívakkal behatárolni. A vidéki múzeumok túlnyomó többsége a Millennium előtt egyáltalán nem rendelkezett ilyen jellegű tárgyanyaggal. A kevés kivétel olyan kuriózumnak számított, amely a szabályt erősítette. Az esetleges fejlesztések többnyire néhány helyi nobilitás gyűjteményének az elfogadására, vagy megvásárlására korlátozódtak. A kör némileg bővíthető, ha vizsgálódásainkba bevonjuk mindazokat a közgyűjteményeket, ahol természettudományos (akkori szóhasználattal élve természetrajzi) tárgyakat tartottak. A helyzet itt annyiból tekinthető kedvezőbbnek, hogy legalább a szemléltetéshez nélkülözhetetlen kellékeket beszerezték. Bár az alapvető elvárások ekkora már hellyel-közzel megfogalmazódtak, ám az 1880-as évek vidéki múzeumaiban, a természetrajzi szakág vonatkozásban illúzió lenne a gyűjtés, feldolgozás, közművelés hármas követelményrendszerének az érvényesülését firtatni. A raktárak mélyén porosodó, jobb sorsra érdemes preparátumok érdekesebb darabjai többé-kevésbé hatékonyan szolgálták az adott múzeum közművelődését. A kialakult helyzetet kissé pesszimistán, de igen találóan jellemezte Kézdi-Kovács László (1899). „ Természettárak - természet nélkül! Ez a természetiszony a legszembetűnőbb a vidéki múzeumoknál. ...Némi ásványtöredékek és színehagyott préselt növények is kerülnek a gyűjteménybe, honnan természetesen a moly ette kitömött állat sem hiányzik (melynek a bal szeme kiesett), meg a fehér veréb és a háromlábú csirke se maradhat el. " (Mint az a hivatkozás évszámából remélhetőleg kiderül, az idézet nem a mostani, hanem a több, mint 100 esztendővel ezelőtti állapotokra vonatkozik.)