A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát madár /Aves/ faunája

A századvég másik nagy ornitológiai feladata a magyar nyelvű nevezéktan megteremtése volt. Lakatos Károly (1891, 1897/a, 1897/b, 1910) népi(es)nek szánt fantázianevei nem bizonyultak időt álló alkotásoknak. Sajnos nem túl szerencsés kézzel választotta meg a latin nomenklatúrát sem. A kettő együtt eléggé megnehezíti az általa tárgyalt fajok azonosítását. A Tisza-menti madárnevekről a legteljesebb dolgozatait 1897-ben írta (Lakatos 1897/a, 1897/b). Müveiben 112 fajt említ, de ezek tekintélyes hányada nem lokalizálható az árterekre. A „Tiszamente" Lakatos értelmezésében felöleli a környék szikes tavait (köztük első helyen a szegedi Fehér-tavat) is. A szabályozás előtti Tisza-Maros-köz ártereinek madárvilágához fontos adatokkal szolgált Bodnár Bertalan, a Hódmezővásárhelyi Református Gimnázium néhai természetrajz tanára. Az általa említett fajok egy része kívül esett az eddig tárgyalt vadász szerzők látókörén. Bodnár (1908, 1939, 1944^47) a madarak hajdani költésére tojásaikból és fészekaljaiból vont le következtetéseket. Néhány Tisza-Maros szögből származó tojás a bekerülés évszámával (Bodnár 1944^47): 1./ fekete gólya (Ciconia nigra) 1895 2.1 kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis) 1901 3. / nagy kócsag (Egretta a. alba) 1904 4. / kanalasgém (Platalea 1. leucorodia) 1927 A természetrajzi szertár leírásakor Bodnár (1939) részletesebben kitér a helyszínekre és az adományozókra. Eszerint a csomorkányi templom rom melletti Zsarkó tanyából 1896-ban két hollótojást (Corvus c. corax) hoztak be. A madár a tanya egyik akácfáján fészkelt. Valamivel később „sok utánajárással" Hattyas-ér menti, valamint a Fehértó parti részről (Hódmezővásárhely) sikerült 3 hattyútojást (Cygnus olor) és 1 pelikántojást (Pelecanus o. onocrotalus) beszereznie. Hegedűs János mártélyi vendéglős 4 réti fülesbagoly (Asio f. flammeus) és 2 fekete gólya (Ciconia nigra) tojással gyarapította a gyűjteményt. Az egyes fajok a század elején észlelt gyakoriságáról Endrényi Lajosnak (1900, 1901) a korabeli dúvadirtásokról is beszámoló jelentéseiből alkothatunk képet. Az általa képviselt vadásztársasághoz a (szegedi) Fehér-tó, a (szegedi) Fertő, a Baktótól Vesszősig terjedő rész, valamint a Tápai-rét tartozott. A kilőtt dúvadak számán valószínűleg a teljes vadászterületen ejtett egyedek összességét kell érteni. 1900-ban az alábbi dúvadak kerültek terítékre: 45 tarka varjú (Corvus c. cornix), 51. fekete varjú (Corvus f. frugillegus), 1 külü (A szerkesztő Lendl Adolf megjegyzése: Köszönettel vennők, ha ennek a „külü"-nek mibenlétéről bennünket tudósítani szíveskednének, mert ilyen technikus terminust a zoológiában nem ismerünk.) - Sajnos később sem derült ki egyértelműen, hogy melyik faj a külümadár. - 5 sólyom - a faj megnevezése nélkül - (Falco sp.), 5