A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát hal (Pisces) faunája

Vetyehát hal (Pisces) faunája Szabályozás előtti adatok Anélkül, hogy gazdasági és néprajzi vonatkozásokban elemezni kívánnánk a marosi halászatot érdemes kissé bővebben kitérni a folyó halaira és egy speciális halastó „működési mechanizmusára". Ha az egykori Csongrád megyei Tisza árterének és a Maros torkolatvidékének életét kíséreljük meg rekonstruálni, akkor Bél Mátyás (1932/a) országleírása számít talán a leghitelesebb forrásmunkának. Bár ő személyesen nem járt errefelé, egyik munkatársa felmérte ezt a vidéket. Zombon (1984) szerint elképzelhető, hogy a szemtanú Markovits Mátyás evangélikus lelkész volt, aki csónakon szinte a teljes Csongrád megyei Tisza szakaszt beutazta. így látta a leíró (Bél Mátyás 1732/a) a XVIII. század elején a Maros folyó halbőségét: „Éppolyan bőven hoz halat, de jobb ízűt és sokkal tisztább vizet, mint a Tisza. Ehhez közeledve és habjaival egyesülve átveszi halainak természetét és vizének jellegét." A szabályozás előtti Tisza árterek jellegzetes halfogási módja volt a rekesztéses halászat. Az áradó víz tavasszal, rendszeresen hatalmas területeket borított el. A mély fekvésű Tápai-rét teknője már csekélyebb áradásokkor is megtelt. A korán és erőteljesen felmelegedő vizekben megindult az ivás. Apadáskor az élő vízzel közvetlen kapcsolatban lévő lecsapoló holtágakat (rendszerint a torkolatuknál) az un. fokoknál lerekesztették. A lerekesztés (bármilyen módszerű is az) tulajdonképp a legkörnyezetbarátabb technológia. A visszaáramló vízben lévő halivadékok átférnek a rekesztékek közein, a nagyobb halak fennakadnak rajta. így akármennyi halat fogtak is ki, nem veszélyeztették az utánpótlást. A rekesztek mögött felgyűlt haltömeget az egykori tápai halászok vonóhálóval halászták le (Szilágyi 1971). Csongrád megyében a Tisza mentén számos holtág és morotva halastóként üzemelt. Jelentőségüket bizonyítja az 1075-ből származó garamszentbenedeki apátság alapító oklevele amely a Csany (Csanytelek) környéki halastavakat külön is kiemeli : „Azt a földet is odaadtam, amely azon folyó környékén fekszik, amelyet Tiszának neveznek, magával a Tisza [tiza] folyóval, amely földön a halászoknak, akik a Tiszában halásznak, Csany [Chonu] nevű faluja van, és ott Jézus Krisztus gyógyító szent keresztjének a tiszteletére emelt plébánia templom áll. Azon a földön pedig a Tisza mindkét oldalán halastavak vannak, amelyeknek nevei: Ostra, Wolue, Sáros tó [Sarustou], Keubi, Haperies, Sulymos [Sulmus], Ecetoua, Filu, Ertue, Nándor-tó [Nándurtou]." Az oklevélben a felsoroltakon kívül még az alábbi, nehezen azonosítható halastavak