A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Védett növények

A terület védett növényei közül a fűz-nyár ligeterdő magassásos komplex (Magnocaricion-Salicetum albae-fragilis komplex) elemei közé tartozik a nyári tőzike (Leucojum aestivum L.) -8. kép- és a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotmum L.). Mindkét faj tőszáma 10.000 feletti. Populációik a füzesek és a nagyobb kubikgödrök szélein továbbá az egykori holtágak medencéiben találhatók. A tiszaparti margitvirág elsősorban a visszaduzzasztási területre jellemző, attól K-re a Maros mentén szórványossá válik. A nyári tőzike tágabb elterjedésü, bár kevés az igazán hiteles Maros hullámtéri adat. Tóth Mária (1967) Makón cs Maroslelén találta meg a növény élőhelyeit. Alaptársulásként a Salicetum albae-fragilis aljnövényzet nélküli illetve „gyepesedéit" változatát említi. Füz-nyár ligeterdőkben (Salicetum albae-fragilis) található, generálisabb erdőjelző Querco-Fagatea elem a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine L.), melynek tőszáma 1.000-5.000 közötti. Állományai főleg hazai nyarasokban tenyésznek. A Maros túlsó partján a klárafalvi hullámtérben cellulóznyár ültetvényben például tömegesen fordult elő. Itt a széleslevelű nőszőfű átterjedt a mentett oldali aprócska olasz nyár foltra. Maroslele határában a gáttól kissé távolabb, szintén a mentett oldalon telepített erdőben Margóczi Katalin meglepően nagy tőszámú populációra bukkant. A ligeti szőlő (Vitis sylvestris C. C. Gmel.) a Makó-Landon TT-en és a torkolatvidéken a leggyakoribb. Itt néhol komolyabb állományban tenyészik, ami összefügghet a szóban forgó erdők háborítatlanságával és idősebb korával. 8. kép Nyári tőzike (Leucojum aestivum) -Vetyehát, Nagyhajlás (Antal Tamás felvétele 1997)