A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Járulékos adatok a könyék állatvilágához

A fehér madársisak (Cephalantera damasonium Mill.) Querco-Fagatea komponens. Vetyeháton 50-100 közötti töszámban találtuk. Tóth Mária (1967) szerint a Klárafalva-Maroslele vonaltól K-re lényegesen gyakoribb. Felmérései alapján a növény alaptársulásai a Fraxino pannonicae-Ulmetum és a Salicetum albae-fragilis Populus konszociációja. Hullámtéri adatai: Kiszombor, Makó, Apátfalva. Egyéb recens lelőhelyei az egykori Maros ártéren, vagy annak szomszédságában: Szeged-Szőreg Budzsáki-erdő, Deszk Kukutyini-erdő. Alaptársulása minkét helyen ültetett tölgyes (Quercetum roboris cultum). A védtöltések leggyakoribb (és egyik legszebb) védett növénye az északi kitettségü helyeken virító réti iszalag (Clematis integrifolia L.). Elsődlegesen az ecsetpázsitos mocsárrétek (Alopecuretum pratensis) növénye, de esetenként megtalálható a löszgyepekben -töltésgyepek Bodrogközy 1971- (Cynodonti-Poetum angustifoliae) is. Egyedül a vetyeháti védtöltésen több ezres populációja él, bár állománybecslést eddig senki sem végzett. A Maros mindkét partján a ( nem bolygatott) védtöltéseken Nagylaktól a torkolatig gyakori növénynek mondható, amely bizonyos fokig tolerálja a rendszeres kaszálást is. Pannon endemikus löszgyep (Festucetaha valesiacea) elem a budai ímola (Centaurea sadleriana A. et. G.), amelyből a felújítás időpontjától függően, többkevesebb mindig található a védtöltések D-i kitettségü oldalain. MagyarcsanádNagylak térségében a magasabb fekvésű egykori közlegelőkön (Bökény, Csigapuszta) jelentősebb populációk maradtak fenn. A bolygatatlanabb töltéseken kialakuló löszgyepekben (Salvio-Festucetum rupicolae tibiscense) az előzőnél sokkal szórványosabban található a csilláros madártej (Ornithogalum refractum Kit. ex. Wild.). A növény a landori és a Makó-Nagylegelő melletti töltésen lényegesen kisebb töszámban (majdcsak egyesével) lelhető fel, mint a több évtizede háborítatlan szegedi körtöltésen. Járulékos adatok a környék állatvilágához Speciális tájékoztatást nyerhetünk az egykori állatvilágról, ha átnézünk néhány korabeli étlapot. Kovács János (1901) a (szegedi) Városi Levéltár anyagára hivatkozva közölte több ünnepi ebéd kiadásait. Eszerint 1730-ban „ Tisztelendő P. Franciscanus Uraimnál Havi Boldogasszony napján az ebéd része volt 4 ponty (Cypnnus carpio) 2 forint 10 dénárért, 21 pár béka (valószínűleg kecskebéka Rana esculenta, vagy tavi béka Rana ridibunda) 2 forint 75 dénárért és 3 száraz tok 3 forint 70 dénárért. Ez utóbbi meghatározására nem vállalkozhatunk. Ugyanezen jegyzéken szerepel a szent Demeter templom védőszentje napján tartott vendégség költségvetése is. Az elszámolásban szerepel 5 sneff (apróbb gázlómadarak összefoglaló neve Tringa, Philomachus, Gallinago, Scolopax stb...) 28 dénárért és kiadtak további 45 dénárt egy fáczánymadárét.