A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

„Mivelhogy azonban ezen területek, erdökül vagy egyáltalán nem tekinthetők, mert egy része fa nélküli kopár legelők és kaszálók, melyekben fa csak ritkásan, sőt nagyobb részén nem is lelhető, ha másrészt mint ártéri s évenként vízzel elboríttatni szokott területet az erdőtörvény követelte üzemterv alá nem is vonhatók, s azok mint erdők nem is kezelhetők a fentieken kívül még azért sem, mert az ültetendő facsemeték az évenkénti árvizek által elpusztíttatnának, s így a reá fordítandó kiadások céltalanok lennének; s minthogy ezen területek, a város által mindenkor kaszálás és legeltetés alá szoktak hasznosíttatni, s az ezekből befolyni szokott jövedelmeknek az évi közköltség előirányzatokban, mint jelentékeny bevételek szerepelnek,..." Hasonló „ravaszkodásról" Juhász Antal (1991) is beszámolt a homoki erdőkkel kapcsolatban. A már említett 1855/56 évi városi vagyonleltár (Kivonat Szabad királyi Szeged városának ingatlanairól 1855/56 évre szóló leltára) Tápé és Kistelek nélkül Szeged határában 7341 hold és 934 négyszögöl erdőt tüntet fel, ami 5506 kat. holdnak felelt meg. Az adóalap megállapítására szolgáló kimutatások alapján 1865-ben összeállított országos statisztika jóval kisebb értéket közöl. Eszerint a szóban forgó területen mindössze 1435 kat. hold erdő található Szeged határában (Juhász 1991). Az ok eléggé kézenfekvő. Valószínűleg minden kiritkult erdőt átminősítettek adó alá nem eső terméketlen területté, vagy alacsonyabb adózású gyepekké. Az árvédelmet szolgáló kettős hasznosítású, hullámtörő és botoló füzesek átfogó telepítése jóval később indult csak meg. Scherg Károlyt (1938) idézve: „1898-ban Vadas Jenő írt tanulmányt a védfüzesek telepítéséről, amelynek útmutatása szerint a Körös-Tisza-Maros mellett lassanként egy 3-6 évenként botolt füzsáv keletkezett." A III. katonai felmérés 1924-25-ben helyesbített térképszelvényei (Szeged E, Szeged D) megerősítik a telepítések tényét. A gátak mellett egészen a Nagyhajlásig mindenütt erdősáv látható. Scherg Antal (1938) meglehetősen pontos statisztikát közöl Csongrád vármegye 1938-as erdőbirtokairól, melyek Algyő és Tápé térségében az alábbiak: Az erdőbirtokos neve helységhez tartozik kiterjedése (kat. holdakban) Körös-Ti sza-Maros Armentesítő Társulat Tápé 429,5 Körös-Tisza- Maros Armentesítő Társulat Algyő 382,4 Pallavicini uradalom Algyő 121,7 Szegedi Armentesítő Társulat Tápé 144,9 Szegedi Armentesítő Társulat Algyő 125,4