A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

A hajdani mocsárvilág szigetelő szerepét megerősíti az a Molnár Zsolt (1996/a) által közölt térkép, amelyen a szerző a Tiszasík keményfa ligeteiben élő Fagetalia fajok számát tünteti fel. Arad térségben ez a szám még 35, Makó környékén már csak 12. A Szolnok alatti Tisza szakaszról mindössze egy adatot találunk. Tiszaalpár térségében a Fagetalia fajok száma 3. Ennél lényegesen több Fagetalia elem (jelenlegi tudásunk szerint) a Csongrád megyei Tisza hullámtereken sincs. Fás vegetáció a folyamszabályozások után A szabályozások utáni évek változásait Okruczky (Abafi) Aurél (1864/a) így összegezte: „De épen azért, mert a tápéi rét a Tiszának és Marosnak, mellyeknek a töltéseken belőli partjai erdőkkel, füzesekkel és egyéb bokrokkal borítvák, összefolyása által képezett szegletbe esik, - s mert a töltések allyába eső részeit földár nedvesíti, a kubikgödrök pedig jó víztartó medenczék, - s végre mert a tér talaja iszapföld, mellyen a vegetatio nagyon buja, tehát a táp és rejthely sok, mindezen tényezőknél fogva a tápai rét s ezzel kapcsolatban a Tisza és Maros bokros füzes partjai kedvencz tanyái az alföldi vadnak, a melly még a nagy vizek hiánya miatt itt megélhet. A tér maga, egyes messziről alig kivehető domborulatait és mélyedéseit kivéve, általában sik. A mélyebb helyeken a pogány, bogdány és a holt Tisza erei, ezelőtt hajózható vizek folytak vagy állottak, s ezen erek még most is megtelnek tavaszkor hóvízzel vagy földárral, csak a tavali szárazság alatt szántották fel vagy vetették be ezeket is, és épen ezekben volt a legszebb kukoriczatermés. Ez idén csak a porgányban volt nyáron át kevés víz, a többi erek és mélyedések ismét bevetettek. A náderdők tehát kalásztengerekké és kukoriczaerdőkké váltak, s ezek olly buja tenyészetüek, hogy sem a veteményekben sem a kukoriczákban. míg állanak, akarva se járhat az ember, mert nemcsak a buza maga sürü, de sűrítik még a vizáradások maradvány-szülöttei a paréj, és a lenge nád, - a kukoricza közé pedig bátran ültet a gazda tököt vagy babot, mind együtt bőven megterem." Okruczky (1964/a) a torkol at vidéken csak a folyók partja mellett említ füzeseket, máshol nem. Ez azért érdekes, mert e vidék fásítási tervét már 1857ben kidolgozta Fendt Antal szegedi erdőmester. Fafaj választása „amúgy erdészesen" korszerűnek tűnik. A Tisza és a Maros menti hullámtereken létesítendő (feltehetően több tagból álló, összesen 100 holdnyi) erdőben 1.000.000 tő kanadai nyár dugványozását javasolta (Kiss 1939). Üzemtervek híján nincsenek megbízható ismereteink arról, hogy a tervbe vett nyarasítási akcióból mennyi valósult meg. (Erre Vetyehát erdeinél még visszatérünk.) A kanadai (és az olasz) nyarak hullámtéri telepítése az időközben eltelt közel 150 év alatt apróbb-nagyobb szünetekkel ugyan, de mindvégig példás ügybuzgalommal folytatódott. Az utóbbi