A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

kaszról elmondható (Tóth 1967), hogy a Fagion elemek hiányoznak. Tóth Mária (1967) flórajegyzékét alapul véve a Querco-Fagetalia cönotaxon elemek (Dryopteris filix-mas, Clematis vitaiba, Vicia sepium, Euonymus europeus, Frangula alnus, Lygustrum vulgare, Scrophularia nodosa. Poligonatum latifolium. Cephalantera damasomum, Epipactis helleborine) száma szintén csekély. Ezek kevés kivétellel több erdötársulásban előforduló, kevésbé karakteres fajok. A magasabb fekvésű Makó környéki hullámtereken létesített keményfa ligeterdőkben a Querco-Fagetalia elemek ilyen mérvű hiánya akkor is feltűnő, ha abból indulunk ki, hogy az 1700-as évek végén Pécska mellett nem tenyészett bükkfa. Az okok elsődlegesen a Maros szabályozása előtti élőhely viszonyokban keresendők. A folyó-menti erdők kiterjedése a Pécskától Aradig terjedő szakaszon az I. katonai felmérés (1784) óta alig változott. Itt tényleg széles erdősáv húzódott, amely nyugat felé haladva csakhamar megszűnt. A mai Csongrád megyének megfelelő jobb parti részeken -a már említett makói ültetett tölgyes kivételével- az országleírás kizárólag mocsarakról, mocsárrétekről, füzesekről és füzbozótokról tesz említést. A térképekről ugyanez olvasható le (1784 Coll. XX. Sect 30. Coll. XXI. Sect 30.) Feltehetően a hullámterek rendszeres elöntése miatt a későbbiekben sem jöhetett létre szorosabb florisztikai kötődés a torkolatvidék és a Pécska környéki erdők között. Ráadásul a román oldalon Szemlaktól a határig napjainkban sincs semmiféle „széles puffer erdő"(ahogy néhány természetvédőnk állítja), csak egy meglehetősen keskeny, többnyire a közvetlen folyópartra korlátozódó hullámtéri sáv. A bükk (Fagus sylvatica) elterjedésének pontosításához Dragulescu (1995) florisztikai munkája 2 dolog miatt nem használható: 1./ Túl nagy léptékű a szakaszolása. Az alsó szakasz nála a torkolattól Lippáig terjed. Viszonylag bő irodalmi áttekintést ad, de ezek többsége szintén alig foglalkozik a Pécska környéki erdők vegetációjával. (Vegetációtörténettel pedig végképp nem.) 2.1 A történelmi Magyarországon az I. magyar erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) óta minden jelentősebb fásítást üzemtervezni kellett. Ezt némi késéssel mindenhol meg is tették. Ameddig a Pécskától Aradig terjedő terület Magyarországhoz tartozott a letermelés valószínűleg (az 1879. évi XXXI. tc. sokat bírált folyományaként) tarvágásos módszerrel történt. A korabeli erdőtervek készítői nem a természet védelmére, hanem a gazdaságos müvelésre törekedtek. Ettől kezdve minden felújítással a tényleges erdőállomány (és annak aljnövényzete) egyre távolabb került az eredeti állapotoktól. (Mellesleg a Lippa és Szeged közötti hullámtereken Dragulescu (1995) nem említi a bükk előfordulását.)