A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

letek regenerálódtak Ezt figyelembe véve az I. katonai felmérés térképészei viszonylag természetes, de mindenképp természetközeli állapotokat rögzítettek. A természetes felújulás következtében az Alföld északi-északkeleti peremvidékén viszonylag sok erdőt találtak. A Nagykőrös-Cegléd vonaltól délre lényegesen kevesebbet, a Tisza és Maros alsó folyásának árterein és a Maros-Körös közi löszháton szinte semmit. Megkockáztatható, hogy az elmúlt 1000 évre ez akár alaphelyzetnek is tekinthető. Bél Mátyás (1732/a) Csongrád megye leírásánál mindössze néhány apróbb fűz foltot említ a Tisza mellől. Csanád megyéből (Bél 1732/b) egy, a Maros közelében lévő fiatal (szerinte telepített) tölgyerdőről számol be. Bár Bél Mátyás és munkatársai föltehetően nem jártak Csanád megyében, forrásmunkájuk e tekintetben mégis pontos adatot tartalmazott. Az I. katonai felmérés leíró része szerint (Stadt Makó 1784 Coll. XX. Sect. 30.) a zugolyi részen, zömmel magas törzsű fűzfákból álló erdőben, a füzbozótok mellett tölgyek is tenyésztek. Nyilvánvalóan ültetett állomány lehetett, a kora viszont kérdéses. Két eset valószínűsíthető: 1./' Bél Mátyás ezekről a fákról tudósított 2.1 Mária Terézia 1769-ben kiadott erdőrendtartása hatására telepítették A szabályozás előtti Csongrád megyei Tisza árteret a szabályozás előtt készült térképek egységesen mocsárvidékként ábrázolták, elszórtan apró fás foltokkal, melyek csak erős túlzással nevezhetők erdőknek. Nagykiterjedésű erdőkről szóló információkat kizárólag a később keletkezett spekulatív rekonstrukciókban lehet olvasni. Természetesen nem mindig egyértelmű, hogy mit tekinthetünk nagykiterjedésünek. Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei között olvashatunk a hajdan nagykiterjedésű Földvári erdőről (Bodnár 1983). Az I. katonai felmérés megfelelő térképszelvényén (1784 Coll. XIX. Sect. 29.) a földvári kertek mellett (Fedwar Gaertlers). egy névtelen összekötő ér északi partján valóban ábrázolnak egy kiterjedtebb fás részt, melynek kiterjedése mindenképp jócskán 50 hektár alatti. Jelentőségéről annyit, hogy az országleírás meg sem említi. A kettős ártér (korabeli) erdeihez viszonyítva éppenséggel lehet akár nagykiterjedésű is, hiszen a többi még ekkora sincs. A már idézett I. katonai felmérés térképein a Maros folyót a visszaduzzasztási régiót kivéve, végig az erdélyi hegyekig szinte folyamatos erdősáv kíséri. A két terület közötti különbség a szabályozások ellenére napjainkig megmaradt. A Tisza-Maros torkolat mély fekvésű nádas medencéje a tiszai ártér jellegzetes képét mutatta. Ballá (1778.) évi munkáján egyedül a Vár Tó-tól D-re található Salicetum (füzes) megjelölés. A térkép tanúsága szerint a Maros kanyarulatokat esetenként keskeny fás területek szegélyezték, melyek szintén füzesek lehettek. Hasonló kép rajzolódik ki az I. katonai felmérés szelvényeiből. Az egyes szelvények a katonai leírással pontosíthatók. Eszerint Tápé „Kis-Telek" nevű szi-