A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

A közvetlen környék áttekintése után érdemes megnézni a torkolatvidékhez nagyon hasonló természetföldrajzi paraméterekkel rendelkező Csongrád megyei Tisza ártereket is. A garamszentbenedeki apátság alapításakor 1075-ben részletesen felsorolják azok birtokait. Itt többek között említés történik a Nándordi füzesről (...postea salices Nandirdi.

..usque ad syluam salicum...), melyet Győrffy György (1987) Alpár környékére lokalizál. A helymeghatározást némileg bonyolítja az egyidejűleg említett Nándortó (Nandurtou), amit viszont következetesen a Tisza bal partján a Kurca zugban tüntetnek fel (Blazovich 1985/a, Bodnár 1928, Szeremlei 1901, Győrffy 1987). 1266-ban a Baár Kalán nemzetiségből származó Nána ispán végrendelete részletesen felsorolta a birtokához tartozó erdőket és a fákra utaló helységneveket. Ekkoriban Csongrád megyéhez tartozott Nagykőrös melyet Kalánkőrösének [Kalanquerusy] neveztek. Kalánkőrösétől D-re helyezkedett el Tölgy [Thul] helység. Egenfa [Egenphaj vagy 1276. évi oklevél szerint Hegeufa Alpár közelében (attól É-ra?) a Tisza partjára lokalizálható. Az Egenfa feltehetően a mézgás égerre (Alnus glutinosa) utal, amelynek az alpári medencében ma is természetes társulásai az égeres láperdők (Dryopteridi-Alnetum) valamint a tölgy-kőns-éger ligeterdők (Fraxino pannonicae--Alnetum). A Tisza mellett fekvő Buchur amelyhez az Áron Morotvája tartozott valószínűleg a mai Bokrosnak felel meg. 1276-ban ugyanezen a helyen említik. Az elnevezés elvileg két füz fajra utalhat a mandulalevelü fűzre (Salix triandrae), vagy a rekettyefüzre (Salix cinerea). Valószínűleg ez utóbbiról volt szó, mely növény a Bokrosi-holtág mellett napjainkban is társulásalkotó. -Rekettyefüzes (Salicetum cinereae) 1332-ben a Kurca [Kurcha] folyó mellett egy dombon egy fűzfa közelében két határjelet emeltek (Blazovich 1985/a). 1408-ban a Solti Dávidnak és rokonságának adományozott Tisza melléki birtok bejárásánál találkozunk Bare [Barch] erdejével, amely a Tisza bal partján már nem Csanád hanem Csongrád megyében volt. Ez gyakorlatilag a hódmezővásárhelyi Barci rétnek felel meg. 1411 ben Szeged. Szentiván és Gyála határának bejárásakor említenek fűzerdőt. A leírás annyira szemléletes, hogy egy szakaszát érdemes szó szerint idézni; "...ettől jó darabot előrehaladva és átkelve egy úton eljutottak egy Kweszeghfoka [Kövesszegfoka] nevű holtághoz, amely Tiszából ágazik el, s itt az út és a nevezett ág mellett ugyancsak állíttattak egy határjelet; innen továbbmenve az említett nyugati irántba eljutottak egy füzeserdő széléhez, illetve a Tisza partjánál, helyesebben révjénél levő fűzfák széléhez, s itt, az említett erdő szélénél, nem messze a Tiszától két, földből való határjelet állíttattak, egyet északról Szeged városa számára, a másikat délről Gyála birtok számára válsztójelül." (Blazovich /1985/a)