A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület vegetációja

Márton György (1924) szavaival élve (idézi Tóth Mária 1967): „ Ez a hatalmas mocsaras terület mintegy mélyen fekvő teknő egy óriási „fenék" MakóVásárhely és Szeged között terül el és a Maros- és Tisza árhullámainak összetalálkozása folytán az év legnagyobb részében víz alatt volt." Akkor figyeltek föl igazán a kétoldalú elárasztás jelentőségére, amikor az már anyagilag is komolyabban érintette a környék gazdálkodóit. Ez a kezdeti, (meglehetősen hiányos) ármentesítések után következett be. Az árvizek a féligmeddig mentesített területeken az intenzívebbé váló szántóföldi- és gyepgazdálkodást egyaránt Veszélyeztették. 1838-ban a tavaszi ár kis híján elvitte Makó városát. 1841-ben érdekes helyzet állt elő. A Tisza jobb partján (Felgyő, Algyő és Tápé határában) már elkészültek a védtöltések, a bal part mellett viszont még nem. A jobb parti árterétől megfosztott, erősen áradó folyó teljes víztömege rázúdult a csanádi tájra. A korabeli számítások szerint a nagyobb áradások alkalmával a püspökség makói uradalmának földjéből 11.000, a makói közlegelőből 4.000, a földeáki uradalom területéből szintén 4.000 és a földeáki közlegelőből 1.000 holdat borított el a víz (Tóth 1992). Az 1855. évi tiszai árvíz után (egy ármentesítési vita kapcsán) a két folyó ártereinek elkülönítésére Mátéffy Pál (1857) tett kísérletet. Térképének az alábbi címet választotta: „Makó Városához tartozó Belső Legelő Föld egy részének Térképe melyen Lelei Puszta felől fekvő tér, mellik terekkel együtt, Földeáki határtól Marosi véd töltésig húzott kék vonal által a' Tisza folyam kiöntési ártere ábrázoltatik." Bár a közös árteret különféle érdekek mentén nem lehet mechanikusan megosztani, a kék vonal is érzékelteti a Tisza áradásainak dominanciáját. A terület vegetációja Ha egy vidék vegetációját megkíséreljük történeti léptékben áttekinteni, akkor sok mindent célszerű figyelembe venni. Először is az éghajlati változásokat, utána a víz- és talajviszonyokat, majd a művelési ágak változását, vagyis az anthropogén hatást. Ezek a tényezők rendszerint nem külön-külön, hanem komplex módon hatnak. Ritka kivételként azonban valamely faktor döntő fontosságúvá válhat. Az általunk vizsgált Tisza-Maros közös ártér az elmúlt ezer esztendőben mindig külső szabályozású (azonális) terület volt, ahol a folyók vízmennyisége szabályozta a kialakuló élőhely közösségeket. A vízmennyiséget természetesen befolyásolták a klímaváltozások, de ezek mértéke és tartamossága a jelek szerint nem érte el azt a határt, ami alapvető változást eredményezett volna. Az egyes éghajlati faktorok részletes elemzése nem e dolgozat tárgya.