A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vízparti növényzet és gyepek a szabályozás előtt

CSONGRÁD MEGYF. TERMÉSZETES ÉS TERMÉSZETKÖZELI. .. Vízparti növényzet és gyepek a szabályozás előtt A folyók kétségtelenül domináns szerepe mellett az egykori növényföldrajzi- és társulás viszonyok feltérképezésénél számolnunk kell a környék löszpusztáival, szikeseivel, továbbá a különféle holtágak és medrek (potenciális) ökológiai „folyosóival". (Természetesen a folyosót minden esetben kapcsolatrendszerével együtt értelmezzük) A hajdani Csanád megye növénytani rekonstrukciója (Molnár 1996/b), továbbá a Pitvarosi puszta recens florisztikai feldolgozása (Molnár 1990-1991, Molnár 1992) fontos támpontokat nyújthat Vetyehát természetes vegetációjának felvázolásához. Legalább ennyire alapvető ismereteket tartalmaz a Cserebökényipuszták Tájvédelmi Körzet kezelési-fenntartási terve (Molnár-Bíró-Tóth 1995). Bár nem botanikusok alkották, a régmúltból a leghitelesebb adatokat az oklevelek szolgáltatják. Az 1700-as évek közepétől a térképek, ezek kataszterei, továbbá a különféle leírások számítanak elsődleges forrásnak. Sajnos a múlt század végének teljességre törekvő botanikusai a torkolattól távolabb eső és jellegükben is eltérő vidékeket vizsgáltak. Halász (1889) Makó környékét dolgozta fel, ahol főleg a hullámterek felmérésére koncentrált. Jankó (1886) Tótkomlós flóráját összegezte, különös tekintettel a Száraz-ér völgyére. A már említett ökológiai „folyosók'Tiatásai miatt bizonyos kérdésekben mindkét munka perdöntő bizonyítékokkal szolgálhat, de a maga teljességében egyik sem aktualizálható. Nézzünk először szét a tájon a XVIII. és a XIX. század geodétáinak szemével. Az I. katonai felmérés országleírása (Földeák 1784 Coll. XIX., Sect. 29.) szerint: „A Badidai-Tisza, a Keskeny és a Lely Szik, azután a Biberes (és a) Ludos általában egy nagy tavat alkotnak", amely összegyűjti „a Tisza és a Maros összes tavaszi árvizeit". A medencét a száraz időszakok kivételével rendszerint 3 öl mély víz borította. Az árvizekkor fölhalmozódott víztömeg egy Tiszának nevezett csatornán (hódmezővásárhelyi Új-Tisza Neue Theissz) keresztül jutott a Porgányba. (A leírás nem említi a térkép szerint legfőbb kapcsolatot jelentő Kövestorkot és Kis Kövestorkot, melyek a Lelei Sziket kötötték össze a Porgánnyal. -1784 Coll. XIX., Sect. 29.-) Vertics (1778) a síkokon (Keskeny-Sik, a Lelei Sik és a Biberés Sikja) állóvizet (Aqva stagnantes) jelzett. -3.ábra- Kataszteres összegzésében (Vertics 1779) az állóvizeket és tavakat a 16. tételszám alatt fel is sorolja. Ezek a következők: Kövesd, Lele síkja és tava. Keskeny sík, Lucs- és Köles tó, Gencs síkja, Horró ere és a többi (?). Mátéffy 1852. évi munkáján tisztán kivehető, hogy a kiszáradt síkok legmélyebb részein a vizeket keskeny erek vezették a Porgányba. -4. ábra- A Lelei Síkot a Sík Ere, a Biberés Sikot a Biberés Ere csapolta le. A Sík Ere