A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület elnevezése és földrajzi nevei

2.ábra A védelemre javasolt vetyeháti terület és annak földrajzi nevei Érdekes elnevezés a Sasülés, mely a Szegedtől É-ra a Tisza jobb partján fekvő Sasérhez hasonlóan a réti sas (Haliaetus albicilla) költésére utalhat. Inczeffi (1971) elképzelhetőnek tartja, hogy a névadás alapja a parlagi sas (Aquila h. heliaca) lehetett. Feltételezése a parlagi sasra vonatkozó helyi adatok tükrében meglehetősen kérdésesnek tűnik. A madár rendszeres költése a torkolatvidék mocsárrétjein a szabályozás előtti időkben is csaknem teljes bizonyossággal kizárható. Vonulásokkor ugyan gyakrabban feltűnhettek (főleg fiatal példányai) ezen a vidéken, mint napjainkban, de nem valószínű, hogy a névadás a ritka fajokat előnyben részesítő ornitológusoktól származna. A Tápai-rét hullámtéri területeinek legegyszerűbb (és ezért a legkevésbé részletező) felosztását Jakabffy Lajos .1907. évi térképén találjuk. Eszerint a Maros torkolat utáni rész a Kismarostő, ezt követi még a kiszélesedés előtt a Cserekaszáló, majd Vetyehát következik. A Tápai-rét összterülete (mentett és hullámtéri földek együtt) a térkép statisztikai összesítése szerint 4816 holdat tett ki. A folyamszabályozás után a Balla-féle (1778) térképen Vetyehátként ábrázolt vidék csaknem teljes egészében átkerült a Maros folyó bal (déli) partjára. A jelenleg használt l:10.000-es léptékű térképeken ezt a Klárafalva előtt található, egykori holtággal határolt területdarabot nevezik Vetyehátnak. A bal parti rész „hivatalos" neve Vetye. Időközben azonban a Vetyehát földrajzi elnevezés (lásd az