A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület elnevezése és földrajzi nevei

Vetyehátot a Szeged-makói városhatár szelte két részre. Vedres István (1799) a szegedi városhatárt leíró versezetében igen szemléletesen fogalmaz: (...a városhatár...) „Sír hegynél megfordul Vetyehát mentében Birtokom, Makai Nádas rét szélében" Inczeffi (1971) két alapvető hasznosítási módot említ oklevelekre hivatkozva: 1803 „Lelei Pusztának a Vetye nevezetű résziben... kaszáltatott" 1862 „vetyeháti erdőben" Nyilvánvaló, hogy Vetyeháton a Maros-szabályozás után a művelési ág megváltozott, a nádas, gyékényes legelő helyén erdő sarjadt. A védettségre javasolt hullámtér lényegesen bővebb a tulajdonképpeni Vetyehátnál. A dolgozatban csak az egyszerűsítés miatt szerepel a Maros-toroktól a maroslelei határig terjedő vidék a legnagyobb kiterjedésű és természeti értékekben leggazdagabb része nevén. A teljes terület földrajzi tagolása Inczeffi (1971) nyomán a torkolattól kiindulva a következő: 1./ Marostorok (Marostő, Kismarostő) 27 Marosszél 3./ Kistelek 47 Cserekaszáló 57 Vetyehát (Vetye, Barátságfa, Mélyrét) 67 Sasülés 77 Belső vetye (Dögpart) 87 Külsővetye (Olovác, Vetyeháti hajlat) 97 Nagyhajlás 107 Határdüllő A védelemre javasolt terület főbb földrajzi egységeit térképvázlatunk szemlélteti. Andó Mihály (1974) rekonstruált II. József korabeli térképe kissé árnyalja az eddig kialakított vázrajzot. Nála a Cserekaszáló Ny-i fele az egykor kanyarulattal határolt Orlovács -Orlovác- (11). Az Inceffi-féle (1971) munkában Belsővetye vagy Dögpart nevű területet Andó (1974) Nagy haj lás néven említi. Külsővetye Hajdovának (12) felel meg. Kárpáti Árpád (1958) ornithologiai összegzésének mellékletében a Marosszabályozást követően is a bal parton maradó Székely hajlást (13) Orlovács környékén a jobb parton tünteti fel. -2.ábra-