A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások

Az eddig felsorolt botanikai irodalmakon kívül az alapvető madártani cikkek szintén tartalmaznak utalásokat a vetyeháti hullámtér növénytársulásaira, melyeket grafikai vázlatok egészítenek ki (Kárpáti 1958, Pálfi-Molnár 1980). Zoológiai kutatások A terület zoológiai felmérése annak ellenére, hogy valamivel korábban kezdődött, mint a florisztikai kutatás korántsem nevezhető teljesnek. Az első hitelesnek számító közlésnek Bél Mátyás (1732/a) „Csongrád megye leírása" című munkája tekinthető. Bél (értelemszerűen a terepbejárást végző munkatársa) a tágabb környék (Csongrád megye) ártereinek vadászható emlős- és madárfajait dolgozta fel. Okruczky Aurél 1864-ben (Okruczky 1864/a, 1864/b, 1864/c, 1864/d, 1864/e, 1864/f, 1864/g) ugyanerről írt, csak lényegesen bővebben és korszerűbben. A mai értelemben vett tudományos igényű ornitológiai vizsgálatok megindítása Lakatos Károly nevéhez köthető, aki a századfordulón főleg a Szeged környéki Tisza-vidék hajdani és korabelei Avifaunáját vizsgálta (Lakatos 1891, 1910). Munkái (a vadászat tágabb értelemben vett tárgykörén kívül) néprajzi, történeti, faunisztikai, etológiai és ökológiai elemeket is tartalmaznak. Legfőbb értéküket a szerző által előszeretettel alkalmazott soktényezős feldolgozási módszer jelenti. A Szegedi Városi Múzeum leltárkönyvében ebben az időszakban jelennek meg az első Tápai-rétről származó madarak adatai. Az ajándékozó többnyire Zsótér László. A Tisza-Maros szög E-i felének madárvilágát Bodnár Bertalan (1908, 1939, 1944-47) több cikke tárgyalta. Bár Bodnár sohasem törekedett nagy, átfogó összegzésekre, történeti szemléletű írásai alapvető forrásmunkáknak számítanak. 1894-ben Vánky József és Vellay Imre a torkolatvidékről már jó néhány Coleoptera faj előfordulását közli. Csiki Ernő 1905-ben „Csongrád vármegye bogárfaunája" címmel összegezte a nevezett területre vonatkozó adatokat. Faunamunkája (Csíki 1906) elsősorban Vánky és Vellay (1894) revidiált tanulmányára épült. Az egyéb források között említhetők saját 1904-1905. évi gyűjtései, Horváth Géza és Kuthy Dezső addig nem, vagy csak részben publikált adatai (Kuthy 1897), továbbá öccsének, Csíki Gusztávnak szórvány felmérései. A Vánky-Vellay-féle (1894) írásmű revíziója - mint az a kérdéses fajok után olvasható magyarázatokból kiderül- nem a bogáranyag átnézését jelentette. Erre egész egyszerűen nem volt mód. Reizner János és Tömörkény István (múzeum- és könyvtárigazgatók) évi jelentéseiből, továbbá az általuk írt hivatalos levelekből nyomon követhető a do-